Dr. Rudolf Leopold professzor közelmúltbéli halála után örökösei immár másodszorra bízták meg a Dorotheumot, hogy hagyatékából újabb válogatást árverezzenek el.

Leopold nem akárki, az ő nevéhez fűződik a császárváros modern múzeumnegyedében alapított Leopold Múzeum.

Így került kalapács alá 2010. december 7-én ismét kétszáz tétel, amelyből 185-öt értékesítettek másfél milliós leütési értéken, a zsúfolásig megtelt teremben, óriási érdeklődés mellett. A rangidős szakértő személye ugyanis eleve szavatolta a kínálat nívóját és persze a szóban forgó műtárgyak eredetiségét.

A legtöbbet (79 600 eurót) Klemens Brosch előzetesen 18–35 000 euróra taksált, igen hangulatos Őszi szonátájáért fizettek, amit a linzi mester 1920 táján festett. Második helyezett Gustav Klimt 28–38 000 eurós becsértékű fekvő női félaktja lett (61 300 eurós leütéssel), ez az 1903-as ceruzarajz a Vízisikló előzetes vázlata.

A bronzérmet 46 600 eurós leütéssel világhírű hazánkfia, Munkácsy Mihály szerezte meg, a sokalakos, nagyméretű Krisztus Pilátus előtt című kompozíciójához készült olaj-vászon előtanulmányával. A Kiáltó zsidó címre keresztelt képet a patinás árverési ház szakértői előzetesen 25–35 000 eurós sávban kínálták. A precíz katalógus kísérőszövegében azt is megemlítik, hogy előzetesen Andrássy Gyula grófné tulajdonában volt, Farkas Zoltán pedig a XXIX. képtáblán közölte reprodukcióját az 1941-es, Budapesten kiadott monográfiájában. Valamivel olcsóbbra saccolták (22–32 000 euró) Herbert Boeckl 1920-as, fekvő női aktot ábrázoló akvarelljét – de csak jóval kevesebbet, 36 900 eurót fizettek érte.

A párizsi magyar festőfejedelem tehát „jó társaságba keveredett”, mind annak idején, a Leopold magánkollekcióban, mind pedig az aktuális licitáláson. Egyébként közvetlen utána következett a katalógusban egy másik magyar tétel, Spányi Béla, akiről közölték, hogy Bécsben tanult, majd hosszabb müncheni tartózkodás után magyar földön működött mint tájképfestő. Naplemente című tipikus, mocsaras táját – az obligát gólyával – 3250 euróért adták tovább.

A szecessziós műtárgyak sorában a legtöbbet (19 800 eurót) Josef Hoffmann 1924-ben tervezett, köralakú, nyolcágú gyertyatartójáért pengettek ki. A Wiener Werkstätte által kivitelezett dísztárgyat előzetesen csak 10–15 000 euróra tartották. Az építész, enteriőr-tervező és designer sokoldalúságát bizonyítja egy 1910–1911-es tervezésű jardiniére (lapos kínáló tál), amelyet J & L. Lobmeyr hutájában készítettek áttetsző üvegből, festett arany, leveles-lombos mustrával dekorálva. Ez a 7–10 000 eurós sávból 16 160 euróig jutott. Végül szintén tőle került kalapács alá egy falitükör fából faragott és aranyozott kerete, stilizált olajággal plasztikusan díszítve. A keret 5625 eurót kóstált, meghaladva az 5000-es felső becsértéket.