Különös céltábla szerepel annak a reprezentatív megjelenésű albumnak a borítóján, amely Földi Péter művészetét mutatja be, abból az alkalomból, hogy az Aulich Galériában kiállítást rendeztek a festő alkotásaiból. Szabálytalan kör alakú formát látunk, amelyeket egyenlő szárú kereszt vonalai osztanak föl, s a metszéspont körül újabb kör, pontosabban spirális forma jelenik meg. A Céltábla helyett című alkotás vázát jelentő formákat látjuk az ábrán, amely akkor válik teljessé, ha a kör kerületére, a kereszt száraira odaképzeljük a művész egyik leggyakrabban visszatérő motívumát, a madáralakokat is. A céltáblaként értelmezett körtől elindulva pedig – hogy Földi motívumainak jelentésbeli sokféleségét érzékeljük – sorra vehetjük, hogy miként is jelenik meg művein a kör különböző változatokban: az alapvetően a szem stilizált formájával, a szemgolyóval, azaz a világ befogadásának az eszközével azonosítható kör lehet a Földi-képeken kör alakú fészek, karám, csapda, varsa, de lehet kút, itató, bőrrosta, kígyó, összegömbölyödő állat is. Mind-mind egy olyan makrokozmosz alkotórésze, amelynek elemei megtalálhatók a mindennapi életet körülvevő világban, y természeti környezetben, a Karancs-Medves lábánál fekvő Somoskőújfaluban, ahol Földi Péter|Földi Péter festőművész dolgozik.
A teljességet szimbolizáló körmotívum indulása óta jelen van Földi művészetében, ahogyan ezt az Aulich Galéria tárlata mutatja. Jelképes értelmű lehet abban az értelemben is, hogy mára festészete a kortárs magyar művészet legjelentősebb teljesítményei között tartható számon, olyan életműként, amelyet természetesen nem hagytak érintetlenül a kortárs törekvések sem, de amelyet elsősorban mégis az a sajátos belső logika szerint történő gazdagodás, kiteljesedés határoz meg, amely a legutóbbi évtizedek “utánkövetésre” berendezkedett magyar festészetében igencsak ritkának nevezhető. A hetvenes évek közepének látványelvű, majd lírai-absztrakt képeitől indulva egyenes úton haladva érkezett el Földi a legutóbbi évek nagy, összefoglaló vásznaiig, például a Híd a repceföldre – a fájóskezű és a sógornője (2002-3), az „Én istenem, én istenem” (2002), a Sánta tyúk a repceföldön (2004) és más, megszületésük után gyorsan magángyűjteményekbe vagy múzeumokba került művek megfestéséig.
Az már a kortárs magyar művészet – pontosabban művészeti élet – nem kis számú furcsaságai közé tartozik, hogy miközben a gyűjtők és művészkollégák egy része folyamatosan figyelemmel kísérte a pálya magasra ívelését, igazán széles nyilvánosságot mégsem kapott máig sem Földi festészete, amit eddigi budapesti bemutatkozásainak a helyszínei is jól mutatnak. Az utak azonban végül mégis összeérnek, hiszen a legutóbbi időszak egyetemes művészetében igen magas polcra került az a fajta regionális művészet, amelynek Földié is nevezhető, s az új médiák villámgyors terjedése ellenére az a festői értékekben, szimbolikus jelentésű tiszta színekben, izgalmas faktúrákban gazdag festészet, amelyet művel, újra a figyelem középpontjába került.
Ez még fontosabbá teszi a tényt, hogy az Aulich Galériában március 24-ig látogatható, Supka Manna emlékének ajánlott kiállításhoz kötődve H. Szilasi Ágota gondozásában megjelent a Földi-életművet bemutató album, amelynek képanyaga egyrészt ikonográfiai, az egyes fejezeteken belül pedig fejlődéstörténeti alapon mutatja be az életművet, s idéz meg számos olyan művet is, amelyek bemutatásához az egyébként meglehetősen tágas Aulich Galéria termei is szűknek bizonyultak. E kötet lapjai érzékeltetik igazán, hogy nemcsak nagyméretű olajképeivel, de “papírmunkáival”, azaz akvarelljeivel, tusrajzaival, pasztelljeivel is milyen jelentős értékekkel gazdagítja Földi Péter a kortárs magyar művészetet.