A Sainte Marie de la Tourette dominikánus kolostor és a benne látható művek amellett, hogy erős hatást gyakorolnak a magyar látogatóra, egyből asszociatív kapcsolatokat is teremtenek, s nem csoda, ha a mai Magyarországra gondol.
A kolostor ugyanis nemcsak tervezőjéről, Le Corbusier-ről ismert, de napjainkban már kortárs képzőművészeti kiállításairól és kiadványairól is. Magyarország pedig több szempotnból is eszünkbe juthat. A katolikus egyház kötelékébe tartózó francia dominikánus rend tagjai olyan kortárs művészeket hívnak meg kolostorukba, akik a jelenlegi magyarországi állapotok szerint egyházi helyszíneken valószínűleg szóba sem kerülnek. És e percben az is kevéssé valószínű, hogy a jövőben például a Műcsarnokban még helyet kapnának.
A sort öt évvel ezelőtt Molnár Vera alkotásainak kiállítása nyitotta meg a Sainte Marie de la Tourette-ben. Most Horváth László személyében ezúttal ismét egy magyar művész került kapcsolatba ezzel az emblematikus hellyel.
A hatvanas évek óta Párizsban élő Horváth László, akit elsősorban dokumentumfilmek készítőjeként ismernek, régóta dolgozik a fotográfia területén is, igaz, ezt a munkásságát eddig nem tárta a szélesebb közönség elé. Első bemutatkozására fotósként egy igen rangos felkérés adott számára bátorítást és lehetőséget.
A Bernard Chauveau kiadó által napokban megjelentetett Mémoire des Murs (A falak emléke) című könyv első része a legutóbbi kiállítás anyagát, Anne és Patrick Poirier alkotásait, míg a második rész, Horváth Lászlónak – a rend egyik tagjának, egyben az időszakos kiállítások kurátorának, Marc barátnak a felkérésére – az épületről készített fotóit tartalmazza.
Az 1956 és 1959 között megvalósított épületegyüttes az évek során már több fotóst is megihletett, köztük 1959-ben Lucien Hervét, így nehéz feladatnak igérkezett új megvilágításban megörökíteni Le Corbusier egyik legizgalmasabb, legrejtélyesebb művét. Horváth Lászlónak ez mégis sikerült, hiszen felvételei az építész zsenialitásának újabb bizonyítékait tárják a könyv közönsége elé.