Lassan már fél évezrede, hogy Cosimo de’ Medici udvari építésze és egyben korának legnagyobb festője, Giorgio Vasari megtervezte a ma Uffizi galériaként ismert firenzei palotát. Az uffizi szó olaszul hivatalt jelent, és azért viseli a galéria ezt a nevet, mert eredetileg egy részét hivatali épületnek, közigazgatási helyszínnek szánták.
 

A grandiózus tervek természetesen azonnal elnyerték Granduca Francisco de” Medici tetszését és a munkálatok – Alfonso Parigi és Bernardo Buontalenti segédletével – viszonylag hamar, 1581-re be is fejeződtek. Az utóbbi két építész nevéhez fűződik a híres nyolcszög alakú Tribuna terem megépítése is, mely a Medici-gyűjtemény legféltettebb darabjait őrzi a mai napig, vagy éppen a Medici-színház, melynek lejtős nézőtere akkoriban újdonságnak számított.

Az Uffizi kapuit már a kezdetektől megnyitották az érdeklődők előtt, és az értékes gyűjteménybe kifejezetten csak a legnagyobb alkotók legnevesebb alkotásai kerülhettek. A 16. században jelentősen bővült a gyűjtemény, így az épületben újabb és újabb helyiségeket kellett biztosítani a művészi darabok elhelyezésére.

Az Uffizi 20. századi története főleg a festményekkel való gyarapodásokkal büszkélkedhet, igaz a II. világháború jelentősen megviselte ezt a több évszázados gyűjteményt is. Szerencsére Filippo Rossinak, az Uffizi akkori igazgatójának köszönhetően, a műtárgyak nagy része visszakerült, köztük az Uffizi egyik Tribuna-teremben található büszkesége is, a Medici Vénusz.

Végre megszületik a Grande Uffizi! – internetes üzenőfalán így adta hírül a Nagy Uffizinek elkeresztelt új múzeumrész felavatását Matteo Renzi firenzei polgármester. Nyolc teremmel, mintegy 480 négyzetméterrel lesz nagyobb a legtöbb látogatót fogadó olasz képtár, amely tavaly valamivel több mint 1,4 millió jegyet adott el.

Az új termek fala más színű lesz, mint az eddig látogatottaké, azt viszont még nem hozták nyilvánosságra, mi kerül a falra az Uffizi raktáraiban sorakozó 2500 műalkotás közül. Az olasz sajtó által megkérdezett művészettörténészek is csak találgatnak: van, aki Botticelli eddig raktárban tartott képeit szeretné látni, más a képtár flamand vagy spanyol gyűjteményét.

Meglepetés lesz – fogalmazott Antonio Natali, az Uffizi igazgatója, amikor a nyitásra készülve bejelentette, hogy a raktárak mélyén négy ókori római mellszobrot találtak a Krisztus előtti 1. század és a Krisztus utáni 2. század közötti időszakból. Az alkotásokat utoljára a firenzei múzeum 19. századi nyilvántartásában jegyezték fel, de nem kerültek bele az Uffiziben található összes alkotás 1959-61-es katalógusába.

A raktárban felhalmozott műveket eddig időszaki kiállításokon állították ki, hogy a nagyközönség is láthassa őket. Az Uffizi bővítése 2012-ben folytatódik.

 

Nem nyerte el az olasz sajtó tetszését, hogy az Uffizi-képtár új termeinek falait kék színűre festették. Az újságok szerint a kiválasztott árnyalat leginkább hupikéknek nevezhető és semmi köze a képtár szelleméhez. Nem volt titok a múzeumnak az a szándéka, hogy az Uffizi régi és új szárnyát még színében is megkülönböztesse egymástól. A látogatókat mégis meglepetésként érték a képtár igazgatója, Antonio Natali által is élénknek és vibrálónak nevezett kék falak. Natali a sajtónak elmondta, hogy a színt ő választotta, mivel: ez a kék árnyalat jól illik a termekben kiállított festményekhez.

A képtár új részének külön bejárata és külön lépcsőháza van. A nyolc új teremben (bár a Corriere della Sera napilap firenzei kiadása szerint összesen tíz teremről van szó, mivel két helység duplaterű) a 17-18. századi flamand, holland, francia és spanyol festők műveit állították ki. Közel száz olyan kép látható, mely eddig helyhiány miatt az Uffizi raktáraiban porosodott.

Négyszáznyolcvan négyzetméter kékség – írta az Il Giornale napilap, amely szerint abban igaza van Natalinak, hogy a fehér falak leginkább elsősegélyhelyre emlékeztettek, de annyi más színt lehetett volna választani a a látogatók szemét és lelkét is idegesítő kék helyett.

A Corriere della Sera fizenzei kiadása szerint a kék nem hangsúlyozza, ellenkezőleg, kioltja a festmények fényét.

A sajtó túl kicsinek találta a kiállítótermeket is, de az újságok egyhangúlag megjegyezték, az a lényeg, hogy az 1965 óta tervezett képtárbővítés megkezdődött.