Az Aquincumi Múzeum munkatársai már akkor bebizonyították, hogy van élet a karcos plexitárlókon túl, mikor két évvel ezelőtt a romterület közepén felállítottak két digitális látcsövet (kronoszkópot), aminek segítségével a zavaros alapfalak felett pásztázhatóvá vált az egykori polgárváros három dimenziós, digitális rekonstrukciója. A következő lépésként az Elektromos Művek vörös téglás, dór oszlopos trafóháza – ami a romterület sarkánál áll – került a Múzeum fennhatósága alá. A Szentendrei útra néző, a hely szelleméhez tökéletesen illeszkedő ipari műemlék kiállítóteremmé alakítása idén szeptemberben ért véget. (Ez az állomás csak egy a nagyszabású tervek láncolatában, ráadásul kicsit meg is késett: Traianus császár épp 1901 éve tette meg Aquincumot Pannonia Inferior provincia fővárosává.) Bár a kronoszkópok már nem működnek, sőt, a múzeum korábbi tömbje is zárva tart télen, az ELMŰ-től megörökölt új épület minden elvárást kielégít. A harmincas években emelt antikizáló-vöröstéglás homlokzatot Rajk László építész érintetlenül hagyta, a kertre néző frontba viszont belemetszett egy sárga keretes üvegtetőt. (A rá jellemző, jókedvű dekonstrukcióval – lásd a Lehel téri piacot!) A minden huszonegyedik századi igénynek megfelelő új múzeumépület barátságos mészkőlapok és posztmodern díszfaborítás között mutatja be a hajdan volt Aquincum történetét és tárgyi emlékeit, a polgárvárostól a katonai táboron keresztül a helytartói palotáig. Bár a másfél évszázada tartó szervezett ásatások során milliós nagyságú leletegyüttes került a felszínre az egykori trafóházban csak pár kiemelt attrakció várja a látogatókat, a „kevesebb több” elvét követve. A tudós vendégeknek még így is ott a régi épület körüli fedett folyosón található kőtár teljes állománya. A múzeumban viszont csak a jól felszerelt illemhelyiség, az érintőképernyős multimédia bemutató és a pár kiemelt műtárgy található. Például Jupiter oszlopon álló, fej nélküli szobra vagy a harmincas évek szenzációs lelete, a luxushangszernek számító hordozható víziorgona. A katonai tábor területén talált zeneszerszám bronz maradványaihoz egy hajdani orgonista, bizonyos Titus Aelius Iustus feleségének feliratos szarkofágja kapcsolódik. A meglehetősen kurtára tervezett állandó kiállítás főterme az Óbudai-sziget helytartói palotájának legizgalmasabb emlékeit mutatja be. Rekonstruált padlómozaikokat, a márványutánzatú falfestést, egy cserélhető fejű császárszobrot, egy delfines díszkutat, több szobortorzót, valamint jó pár fújt üveget, aranyékszert, pénzérmet, bronz szobrocskát és agyagedényt. Mindehhez stílusos kőtárlók, hangulatos fények és lényegre törő magyarázó feliratok társulnak. Meg egy kis pannon öntudat. Így kell kinéznie egy főként iskolai osztályok és turistacsoportok látogatására felkészített kismúzeumnak az ezredforduló után, Budapesten!