Koronczi Endre képzőművész, és Szajc Ágnes pszichológus közös munkájából született az a kiállítás, amelyet október 23-ig tekinthet meg a nézőközönség az Óbudai Társaskör művelődési házában. Az élmény nem fog elmaradni, ha fel vagyunk készülve egy körülbelül 30 perces utazásra, amelyen nem kell egy lépést sem megtennünk.Képzeljük el, hogy egy másik ember fejébe kerültünk (ilyen már történt – igaz a filmek világában, a John Malkovich menetben). Ott állunk kavargó gondolatok között, miközben a fej gazdája a saját legrejtettebb bensőjében próbál „bányászni” (ott is van körülötte minden, sisak, bányászlámpa, neonszínű dzseki). Közben, amint monológját hallgatjuk, körbevesz minket hangjának hipnotikus morajlása, melynek elrévítő hatásából csak néha zökkent ki egy véletlenszerűen felhangzó sípszó. A hang maga is egy hipnózisról, egy hosszú utazásról beszél, mely során a narrátor a „belső ellenség” felkutatására indul. Végül önmagával találkozik, ami rémisztőbben hat az ellenségnél is, vagyis épp az a kérdés, hogy vajon a kettő nem egy és ugyanaz-e. Elbizonytalanodunk, hogy valójában nem vagyunk-e hívatlan vendégek egy olyan szeánszon, amely nemcsak számunkra teljesen misztikus és értelmezhetetlen első „ráérzésre”, de mint kiderül, a gondolatok gazdáját is végsőkig megrendíti, és zavarba ejti.
Koronczi Endre munkája rendkívül szuggesztív alkotás, melyben az intermediális műalkotás által gyönyörű példáját láthatjuk annak, hogy a különböző médiumok mennyire erősíthetik egymást, ha jól komponálják őket. A pincehelyiség rendkívüli hanghatást biztosít, és egyben megteremti a néző számára az alászállás élményét. A valóságos hely külső vetülete a videó-munka témáját adó „lélek-bányának”, melyet projektor vetít vászonra, s ez tükröződik az előttünk levő üvegen. Valóságos és belső tér zseniális különválasztása és egymáshoz fűzése ez, melybe ráadásul a néző tükörképe is belekomponálódik. A szövegek maguk is a külső és belső tér és történések elválaszthatatlanságáról beszélnek, sőt a „V” effektként felugró feliratokban szintén erről olvashatunk. A feliratok, melyek magát a hangot is megakasztják megjelenésükkel, azokhoz a zavarásokhoz tartoznak, melyek, miközben szinte minden érzékünk foglalt, bennünket kizökkentve újra és újra gondolkodásra kényszerítenek.
A művészeti szcénában folyamatosan jelenlévő videó-művészet, mely napjainkban egyre gyakrabban kap helyet a kiállítótermekben, ugyanavval a problémával foglalkozik, mint születésekor, de jelentős tárházzal bővül jelen alkotásnál, az installáció és a pszichológia tudományának személyében. Kettős természetében a kreáció és a dokumentáció áll szemben, mint a külső analóg jelenségekkel bíró világ, és az azt szemlélő és értelmező belső világ, mely önmagát teremti újjá a látottakból. Közhely, de kihagyhatatlan, a médium személyes jellegét hangsúlyozni – mindenesetre Koronczi munkájában nem csak az eszköz, de a tárgy személyessége is kiemelhető. A személyes élmény dokumentációjának alapját egy tudományos módszer, a hipnózis adta. A zseniális installáció pedig hozzásegíti a szemlélőt egy új, esztétikailag is értelmezhető, személyes valóság megteremtődéséhez.