A párizsi Pantheon sokat megélt, neves történelmi pillanatokkal megterhelt épülete ez év végéig egy különös tüneményt hordoz bensejében. A domináns építmény pillérei és falai Ernesto Neto monumentális, szinte az egész templomteret betöltő installációját hordozzák vállukon.Soufflot temploma az építészettörténet egyik legfontosabb emléke a modern kor hajnaláról és azóta többször szolgált színtérül a mai tankönyvekben szereplő történelmi eseményeknek. Emberen felüli méretei, mellyel a 19. században egyedül uralta Párizs látképét, kriptája, melyben a legnagyobb franciák, Rousseau, Voltaire, Dumas, a Curie házaspár sírhantjai fekszenek, tiszteletet követlenek minden látogatójuktól. Impozáns kupolája alatt pedig a nevezetes Foucault inga leng immáron 1851 – a föld forgásának legelső tudományos bizonyítása óta.
Ebbe az amúgy is terhes, történelmi fészekbe tette most be kakukktojását Ernesto Neto brazil művész. A világ legnagyobb múzeumaiban rendszeresen kiállító, érzékeinkre apelláló különc alkotót, aki főként erős és színes fűszerekkel megtöltött csüngő szobrairól ismert, a Párizsi Őszi Fesztivál kérte fel, hogy álmodjon meg egy teremtményt a hatalmas templombelsőbe. Neto hosszas számítások és tervezések után, három héten át zajló installálással ejtette teherbe a Pantheont. (Mivel a templom esetében féltek, hogy a fűszerek elszínezik a márványpadlót, csupán néhány csüngőbe töltöttek levendulát.)
Az antropomorf alkotás organikus formái, szűzies árnyalatai mozdulatlan egyensúlyban függnek a férfias épület vaskos és szilárd konstrukcióján, mint egy finom test egy hatalmas páncélba zárva, egy magzat az anyaméhben. Az épületbe látogató bámészkodók és turisták egy nagy érzéki élmény befogadóivá válnak, melynek ellenállni lehetetlen.
Már önmagában a művészre oly jellemző, csüngő, nyúlványokból álló plasztikák látványa, permanensen stimuláló környezete, szokatlanul erős hatással van nemcsak látó, de tapintó és szagló érzékszerveinkre is. Az alkotás pedig a természet és a civilizáció konfliktusává válik ebben a történelmi, tudományos és kulturális konnotációval rendelkező templomtérben.
A besorolhatatlan és gazdag hatásában nehezen leírható mű, Neto eddigi leghatalmasabb installációja, a művész szavaival élve feminin létével tökéletes kontrasztja a férfias épületnek. Főként mert organikus, ruganyos volta egyértelműen ellentmond a racionalitás csúcsán álló szállásadójának.
Az installáció elnevezése kitágítja és alátámasztja az amúgy is felmerülő asszociácók sorát. Leviathán, a bibliai Jób könyvének vízi szörnyetege poliamid tüllből és hungarocell golyócskákból áll, míg az egyiptomi mitológiában az írás isteneként ismert Thot polysztirén csöveivel és bennük homokzacskókkal ellensúlyozza a szörnyet. A két ősi figura, az emberiség ösztönös voltát ábrázoló Leviathán és a civilizációt és a fejlődést képviselő Thot, szintén tökéletes ellentétei és kiegészítői egymásnak, mind az elméletben, mind az alkotás valóságában.
Az egyik kereszthajó oldalában egy kis képernyőn vetített dokumentumfilmből rengeteg részletet tudhatunk meg az installáció technikai és elméleti részleteiről. Például, hogy Neto szerint alkotása 7 részből áll, az első öt a szörny arca, teste, két karja, szíve és agya, a hatodik Foucault ingája, a hetedik pedig maga a műalkotás, amely mindebből létrejön.
Fontos jellemző, hogy az installáció lebegésével szembeszáll Newton első törvényével, míg a középpontjában lévő Foucault inga éppen a gravitációból nyeri bizonyító erejét. Lengésével a múló időre, a tudatos racionalitásra utal, a természet leírásának és megismerésének törekvésére.
Vallás, mitológia, politika, tudomány, művészet, halál. A történelemből a jelenbe vezető hídnak tekinthető épületben Neto képzeleteinket felülmúló installációja december 31-ig látható.