A világcsavargók rendszeresen álmodnak soha be nem fejeződő, kényszeres csomagolásokról, kapkodó cipzár-ráncigálásról, kifelejtett esőkabátról – miközben rendre lekésik a vonatukat. Az újvidéki származású Katarina Šević, külföldi diákként maga is sokszor átélte ezt az álmot. Ebből az élményből kerekítette ki a Közös Álom Könyv címet viselő projektjét, amit a Dorottya Galériában mutat be. A budapesti Képzőművészeti Egyetemen végzett Šević egy kötetben – afféle álmoskönyvben – gyűjtötte össze az utazgató emberek csomagolásos (rém)álmait. A könyvhöz pedig egy ágyból és videóból álló installációt illesztett – az élmény elmélyítése érdekében. Šević inkább leíró (és rácsodálkozó), mint megfejtő álomprojektje mellett a Velencében tanuló Oravecz Tímea – szintén utazással kapcsolatos – munkái láthatók. Oraveczet az emigránsok túlélőcsomagjai izgatják. Kinek mi a legfontosabb a Nagy Utazás előtt? A fiatal művésznő kvázi-tudományos kérdőívek alapján állította össze alapcsomagjait, a gardróbszekrények legkisebb közös osztóját. Összepréselt bőröndnyi installációi körülírják a létminimum tárgyi fedezetét. Másik munkája egy kivetítőn játszható óriástetrix: a lassan lehulló személyes holmikat kell minél ügyesebben elhelyezni a tetrix dobozterében. Hogy mik is ezek a személyes holmik? Arra egy kelengyeládával felel, amibe virtuálisan belegyömöszölte a tárgyaktól túlcsorduló környezetben élő mai nő „kelengyéjét”. A szubjektív kutatásokon alapuló Oravecz-munkák könnyed, rövid esszé módjára késztetnek gondolkodásra, miközben nem nélkülözik a préselt tárgyak szoborszerű minőségét sem, mint César kockává sajtolt gépkocsi-plasztikái. 

Dorottya Galéria
2006. április 27. – 2006. május 25.