1944-ben az amerikai hadsereg katonái az ausztriai Aussee sóbányáiban
jelentős mennyiségű műtárgyat találtak, melyek a Linzbe tervezett
Führermuseum anyagát képezték. A háború alatt a németek által megszállt
területeken elkobzott műkincsekből válogattak a leendő múzeum számára,
de voltak legálisan megvásárolt művek, mint például Johannes Vermeer
Műterem vagy A festészet allegóriája címen ismert alkotása.
A festmény a rövid életű holland mester (1632–1675) egyik legfontosabb munkája, a művészettörténészek szerint Vermeer ebben a műben összegezte a festészetről vallott nézeteit. Talán a művész felesége is ezt gondolta, aki a festő halála után is magánál tartotta a képet. A Műterem később egy holland orvos, bizonyos Gerard van Swieten gyűjteményében bukkant fel, melyet akkoriban egy másik 17. századi holland festő, Pieter de Hooch műveként tartottak számon. Ez nem meglepő, mivel Vermeer személye és festészete hosszú időre eltűnt az utókor szeme elől. A művész újra felfedezése Thoré-Bürger nevéhez fűződik, aki először egy 1866-ban megjelent írásában foglalta össze Vermeer munkásságát és alkotásait. Rudolf von Czernin gróf még de Hoock attribúcióval vásárolta meg a festményt, valamikor 1813 környékén, és helyezte el bécsi képtárában. A kép az 1930-as évek végén került eladó sorba, mivel az örökségen civakodó Czernin família tagjai nem jutottak egyezségre. Hitler szemet vetett a festményre, de sokallotta az érte kért két millió márkát. Az eladók, a Führer határozott tilalma ellenére, más vevők után néztek, de a hamarosan bekövetkező Anschluss megpecsételte a mű sorsát. A család néhány tagjának zsidó származása, az ország Német Birodalomhoz való csatolása az ár alapos átgondolására késztette az eladókat; Hitler jelentős engedménnyel (1,65 millióért) jutott a festményhez.
A háború után az amerikaiak, több más műtárggyal együtt, visszaadták a képet az osztrák államnak. A Czernin örökösök rögtön bejelentették igényüket a festményre, de hosszas huzavona után a hatóság 1960-ban végleg elutasította a kérelmet: a kép az osztrák államé lett és a Kunsthistorisches Museum gyűjteményébe került. A festmény kalandos története ezzel még nem zárult le. Az osztrák restitúciós jogi környezet lazítása ismét felcsillantotta az esélyt az örökösök előtt, akik nemrég újabb kérelmet adtak be: kényszereladásra hivatkozva kérik vissza a festményt. Vermeer-festményt vásárolni ma szinte lehetetlen, mivel jelenleg csak 35 képet tulajdonítanak a mester keze munkájának. A Sotheby”s aukciós ház londoni központja 2004-ben bocsájtott árverésre egy előkerült Vermeer-alkotását (Fiatal lány a virginálnál). A kisalakú, 20×25 centiméteres festmény a becsérték ötszöröséért, 42 millió dollárért kelt el. A Műterem (130×110 cm) szabadpiaci ára szinte megjósolhatatlan.
Valószínűleg a mű elvesztésének veszélye is sarkalta a múzeumot egy alaposabb kutatómunkára, melynek eredményét kamaratárlaton tárták a nagyközönség elé. A Kunsthistorisches Museum emeleti termében kialakított színhely olyan, mint egy bűnügyi helyszín, melyet CSI helyszínelők kutatnak át a TV-sorozatból megszokott alapossággal és a legkorszerűbb technikai eszközökkel. A legjobb az, hogy magunk is részesei lehetünk a nyomozásnak. Nem csak a festményen története követhető nyomon, de a képen látható szinte valamennyi tárgy rekonstruált vagy korabeli mása is szerepel a kiállításon. Többek közt látható Claes Jansz. Visscher térképe a 17 egyesült holland megyével, a csillár, a kép előterében elhúzott falikárpit, a trombita, sőt még a festőn lévő kabátka is. Az asztalon heverő maszkban a Belvederei Apolló szobor arcvonásait vélték felfedezni a kutatók – a görög isten minden egyéb tevékenysége mellett a művészetek védnöke volt. Egyesek szerint a könyvet és trombitát tartó nőalak nem más, mint Klió, a történetírás múzsája. Azonban még a kutatóknak sem sikerült dűlőre jutni abban a kérdésben, hogy vajon a festő használt-e camera obscurát a kép megfestésekor. Minden esetre, a kiállítás makettek segítségével teremt lehetőséget arra, hogy a kérdésre magunk keressük a választ. A képet szinte minden létező eszközzel átvilágították és részletes festékelemzést végeztek, melynek dokumentumai szintén a tárlat részét képezik. Az átvilágításnak köszönhető, hogy a falon lévő térkép alsó keretében magunk is felfedezhetjük a feliratot, amely Vermeer nevét és az évszámot rejti (ez régebben le volt festve). A készítés dátuma (1666/68) azért bizonytalan, mert a római számmal jelzett év utolsó két számjegye nem egyértelmű. A kiállítás még számtalan érdekességet rejt Vermeer festészetéről, megéri „nyomozni” utána.
Kunsthistorisches Museum, Bécs
2010. január 26. – 2010. április 25.