Élénk vitát váltott ki 15 évvel ezelőtt Bécsben, amikor Otto Hans
Ressler igazgató az élvonalból ma is aktív galériásokat kért fel
szakértőnek árverési háza indításához, akkor még Weiner Kunst Auktionen
elnevezéssel. Célja az volt ezzel, hogy a műkereskedelemből a lehető
legjobb szakembereket biztosítsa minden területen: például a nálunk is
jól ismert Peter Baum professzort a 20. századi festészethez vagy a
kortársakhoz, Michael Kovaceket a 19. századi piktúra és a régiségek terén, Kristian
P. Scheedet pedig az antik órák és bútorok kategóriájában. Az idő azóta
őket igazolta, kezdeti jelszavuk is változatlan maradt: „A kvalitásnak
mindig prioritása van !”
Másfél évtized alatt hetven aukciót rendeztek, amelyeken 175 millió eurót forgalmaztak (a régebbi schilling pénznemben ez sokkal hatásosabb: 2,4 milliárd ATS). Ők vezették be először a császárvárosban a licitálásra vitt tételek eredetiségének garanciáját, a nagy képernyős kivetítést kikiáltás közben, az eredeti műtárgyak kímélése végett, illetve a párhuzamos CD-változatot is a hagyományos katalógusok mellett. Övék az osztrák árverések történetében mindmáig a legmagasabb leütés (3,562.400 €), amelyet Egon Schiele: Leányka című festménye ért el, ők tartják a rekordot a kortárs osztrák mesterek kétharmadánál, a két világháború közötti avantgárd és a szecesszió terén pedig a világ minden tájáról verbuválódott a törzsközönségük. Kezdetben a Kärtner Ringen bérelték a Ringstrassen Galerien hipermodern irodaházának legfelső emeletét, majd a patinás Kinsky-palotát renoválták példásan és azóta ebben a történelmi környezetben zajlanak rendezvényeik a Freyung 4. alatt.
Mostani, jubiláris árveréseiket december 2-án és 3-án tartják három menetben a klasszikus modernek és a kortársak képeiből, szobraiból valamint a szecessziós iparművészet kategóriában. Akárcsak korábban, indulásuktól fogva, aktuális kínálatukból sem maradtak ki a magyar tételek. A licitálás sorendjében haladva kerül náluk kalapács alá a soproni Ágoston Ernő ünnepi népviseletbe öltözött menyecskéje 1930 tájáról (1.600 €), Gáspár Jenő 1934-es Parasztudvara az akácfa tövében mosóteknővel és vesszőből fonott ruháskosárral, a nyitott ajtó mellett deszkalócával, dézsában virágzó leánderbokorral (1.000 €), a Budapestről Salzburgba települt és ott 1967-ben elhúnyt Harta Albert szintén olajjal festett vászna egy támlásszéken űlő arab férfiról, sötét öltönyben, fehér inggel és fején piros fezzel (7.000 – 12.000 €). Molnár C. Páltól öt ceruzarajzot kínálnak egy tételben: Billiárd-játékosok, Az ölelés, A pillantás, A főpincér és Lóversenyen címmel (valamennyi együtt 2.000-4.000 eurós sávban). A fotográfiák között tallózva bukkanhatunk Moholy-Nagy László hagyatékából egyrészt közös mappában hét zselatin ezüst levonatra, amely a Griffelkunst Verlag egyszeri kiadása 1994-ből (1.500-2.500 € között), másrészt ugyanennyiért egy másik, hasonló konvolutra, ezúttal öt fotóval, amely szintén osztrák privát tulajdonból került a licitálásra. Végül a speciális Jugendstil-aukciókon elmaradhatatlan Zsolnay-fajanszok közül egy valódi díszpéldány az a közel fél méteres magasságú váza, amelyet Mack Alajos tervezett és 1900 körül kiviteleztek a világhírű pécsi manufaktúrában, most pedig 5.000-10.000 euróra taksálták az osztrák szakértők. A csorgatott zöldessárga árnyalatokban irizáló, eozin mázas virágtartó fatörzset utánoz, amelyhez kibontott hajú nőalak símul szélben fodrozódó, földig érő ruhában. A kisplasztikának is beillő, hasznos és esztétikus edényt nemcsak a magyar, hanem az európai művészettörténetírás is számon tartja, a svájci Pelichet és Duperrex szerzőpáros: Jugendstil Keramik című 1976-os, Lausanne-i kiadású könyvében is publikálták fotóját.