A londoni Photographer”s Gallery Az olvasásról címmel mutat be
tematikus válogatást André Kertész képeiből. A hosszú pályafutást maga
mögött tudó fotós újra és újra visszatért az olvasó ember
ábrázolásához, úgy tűnik lenyűgözte ez a nem túl látványos aktivitás.
Szereplői csak fizikai valójukban vannak jelen a képeken, szellemüket a
könyv egy másik dimenzióba emeli.
A kiállítás legkorábbi képe 1915-ben készült Esztergomban; a három koppottas öltözetű fiúcska mintha a szegényes valóságtól próbálna átmenetileg eltávolodni. Az utolsó, 1980-as fotón a könyvbe temetkező nő kontúrja szinte organikusan olvad össze egy Henry Moore szoborral.
A festészetben az olvasó ember rendszerint lakásban vagy műteremben jelenik meg, a könyv pedig kifinomult lélekre vagy bölcsességre utaló attribútum. Kertész szereplői többnyire az utcákon és a parkokban merülnek olvasmányaikba, hétköznapi rutinjuk részeként, mit sem tudva arról, hogy a fotós kompozíciójának részei. A fehér oldalak reflexfényei derítik arcukat, egyedül vannak mégsem magányosak.
A Gutenberg galaxis fölött már nemegyszer kongatták a vészharangot, André Kertész képei azonban arról vallanak, hogy ez minden bizonnyal korai volt. Kertész már nem érhette meg a számítógép térnyerését, de bizonyára ő is úgy vélné, hogy a könyv szagát és a könyv nyújtotta intimitást sem a számítógép, sem az ipod nem képes pótolni. Az utcákat járva ma is fehér lapokba merülő arcokat keresne és találna is szép számmal, hiszen a transzcendecia nem(csak) holmi ezoterikus fogalom, hanem az olvasás maga, talán ezért elemi szükségletünk.