Előljáróban: a Teréz körúti szebb napokat látott Derkovits Terem maga is egy kortárs műalkotás. Az egykor gyönyörű eklektikus portál koszos terézvárosi szürkeségéből a közelmúlt történelmének rétegei tűnnek ki. A kaotikus látványban egy a hatvanas években a stukkók helyére hegesztett neonfelirat jelzi a Derkovits Terem egykori helyét, ahol most a Forrás Galéria található.
A feliratot azonban a spontán felcsavarozott cégérek erdejében alig lehet észrevenni: Jankovics Marcell kiállításának molinója egy számítástechnikai akció és egy alkoholos filccel felirkált TURI felirat közé ékelődik. Vásár van.
Ha az ember átverekszik a körúti forgatagon, hatalmas térben találja magát, az egykori képcsarnok kopottas falai közt. A csendes galériában főleg a mai középgeneráció alkotói állítanak ki előszeretettel. Jankovics Marcell is immár másodszorra tér vissza ide, hogy kiállítás-sorozatának újabb fejezetét tárja elénk. Tavaly rajzfilmjeinek karaktertervei közül válogatott, idén mesekönyv és népdal-illusztrációiból rendezett kiállítást.
A kiállítás anyaga Jankovics Marcell már ismert, színes tündérkés mesevilágába csöppent minket. Gyermekkorunk világa, amikor még nem szégyelltük a színeket, nem vártunk többet egy rajztól, minthogy anya elmagyarázhassa mellettük mit is olvasott imént, és hogy az álmosságtól lezáródó szemeinkben megmaradó kép legyen aztán álmaink rajzfilmjének első kockája. Jankovics Marcell művészete nem választható el ettől a – sokunk által megélt – gyermekség-élménytől.
A Forrás Galériába azonban nem gyermekek járnak, hanem olyan viszonylag tehetős felnőttek, akik esetleg 100-200 ezer forintért, szépen paszpartuzva és keretezve ezeket az eredeti rajzokat megvásárolhatják és kitehetik aztán otthon a falukra büszkén mint „eredeti Jankovics Marcellt”. Ez a tény sok mindent átír abból a varázslatból, aminek egy egész ország részese. Elsőként: megvehető-e egy egész ország álma? Árucikk lehet-e a hétfejű sárkány, a Csillagszemű Juhász, a Fehérlófia? Vajon árucikké tehető-e valami, ami igazából megannyi álom része volt már. Lóghat-e valaki falán dedikálva a gyerekkorunk? Akciós laptop, angol használtruha, eredeti Jankovics?
A hely teremtette furcsa képzettársításoktól elvonatkoztatva azonban a kiállítás önmagában is ellentmondásos. Bekeretezve, kontextusából kiszakítva, az illusztráció „képként” tálalva ambivalens érzéseket kelt. Ugyanis ilyen formában ezek a rajzok giccsesek. A színeik rikítóak, a szimbólumaik direktek, kényelmetlen „vásári” érzés lesz úrrá az emberen. Természetesen ez abban a percben elillan, amikor a képek a helyükre kerülnek, és a mesekönyvek oldalain kelnek életre, hisz a „funkció” ebben az esetben is megmagyarázza a formát. Önálló grafikaként azonban ezek az illusztrációk már többször is sántítanak. Mintha legalábbis a harmincas–negyvenes években járnánk (különösen a Sebestyén Márta Magyar népköltészet sorozatnál) vagy egészen a szecesszióig ugranánk vissza. Az időugrás a mesekönyvben és a verseskötetben mágikus időtlenséget eredményez, a falra függesztve viszont nem képes több lenni virágos ornamentikánál, népies dekorativitásnál. A Mátyás király-mesék burjánzó indái, élénk, rikító színei már émelyítőek néhol.
Jankovics Marcell korunk kétségtelenül egyik legnagyobb hatású grafikusa. Ez a kiállítás is példázza azonban azt, hogy az alkalmazott grafika mindig alkalmazott marad, és eredeti kontextusából kiszakítva megváltozik működése. Ha azzal a szándékkal lépünk a terembe, hogy végre láthassuk az illusztrátor Jankovics Marcell munkásságának keresztmetszetét, ne habozzunk. Célszerű azonban észben tartani: az illusztráció élettere a könyv. Hunyjuk le hát a szemünket, és álmodjunk tovább. A körülményeket meg felejtsük el, hogy tovább barangolhassunk Jankovics Marcell csodálatos világában, és gyermekeinknek is átadhassuk Fehérlófiát, Mátyás királyt és Tilinkót úgy, ahogy mi megkaptuk szüleinktől és rajtuk keresztül Jankovics Marcelltől.
Képgaléria a kiállításról megtekinthető: itt
Forrás Galéria
2010. 10. 21. – 2010. 11. 6.