Szépművészeti Múzeum
2005. szeptember 29.–2006. január 8.
A női nem megszállottja volt, jobban mondva egy Nő megszállottja. A nőt Isabelnek hívták, őt Gaston Lachaise-nek. Erotikus vágyait, képzelgéseit mind Isabelbe vetítette bele, ebbe a júnói termetű, dúskeblű asszonyba. Nem is mellesleg, ő volt a modern amerikai szobrászat egyik úttörője. Ami persze kissé esetlegesnek tűnik. Merthogy Lachaise született párizsi volt, ott is tanult és dolgozott egészen 1906-ig, amikor az imádott férjes asszony után kivándorolt az Újvilágba. Kiállított az amerikai modernség első állomását jelentő Armory Shown 1913-ban. Bronz nőalakjaiban van is valami a kubizmus formabontó geometriájából vagy a primitív afrikai művészek ősanya-szobraiból. De ő elsősorban mégiscsak A Nőt ábrázolta, aki számára minden volt. A szigorú, szimmetrikus arcot, a robosztus csípőt, a kerekdeden gömbölyödő hasat, a vaskos karokat és a lecsüngő hatalmas melleket. Mindenek előtt a lecsüngő hatalmas melleket, amik örök motívumként vonzották képzeletét és vésőjét. Fetisizmusa és kebelcsodálata ölt testet a kisplasztikák groteszk torzításaiban és a monumentális asszonyszobrok vaskos formáiban.
Gaston Lachaise életművéből válogat a Szépművészeti Múzeum a különlegesség számba menő plasztikai tárlaton.