Míg korábban ősszel rendezték, idén március 31-én kezdődött és április 3-ig tart Párizsban az Artparis modern és kortárs képzőművészeti vásár. A hagyományosan októberben sorra kerülő FIAC (Foire Internationale d”Art Contemporain) miatt, a korábbi években sokan távolmaradtak a nemzetközi szempontból kevésbé jelentősnek tartott Artparis-ról, hiszen egymás után két vásáron részt venni még a legnagyobb galériáknak is gondot okozott. Az évszakcsere szerencsésnek bizonyult, mivel idén több olyan jelentős galériával, mint a Louis Carré, a Jeanne Bucher, a 1900–2000 vagy a Lahumière, is találkozhatunk, amelyik az előbb említett okok miatt, a korábbi években nem volt jelen. A FIAC jelentőségét természetesen nem lehet elvitatni, mégis azt kell mondanunk, hogy ez a vásár éppen kisebb mérete, bensőséges hangulata miatt sokkal közelebb viszi a látogatót a művészethez. Igaz, itt nincsenek lépten-nyomon Picasso -és Matisse-művek, vannak viszont más ismert festőktől, szobrászoktól származó kíváló alkotások, és felfedezésre váró, figyelemre méltó munkák a fiatalabb generációtól is. Pol Bury egyéni kiállítása a Galerie Louis Carré-nál, Zao-Wou-Ki-é Raymond Dreyfus-nél, Roger Bissière-é Jeanne Bucher-nél, a német Axel Cassel exotikus fából faragott szobrai a Galerie Koralewskinél, a közelmúltban elhunyt Paul Rebeyrolle művei Larock-Granoffnál, Michel Haas sajátos technikával készített legújabb festményei a Di Meo-nál, vagy az argentin Jack Vanarsky fából készült, mozgó «szobor-képei» a Galerie du Centre-nál valódi élménnyel szolgálnak, még akkor is, ha nincs módunkban vásárolni. De a hetven francia és huszonkét külföldi galéria kínálatában találkozhatunk Jacques Lipchitz, Le Corbusier, František Kupka, Alberto Giacometti, Joan Miro, Pierre Soulages, Daniel Spoerri, Raoul Ubac, George Segal és sok más ismert művész alkotásával is. A svéd GKM Arman korai szobrai és festményei mellett, az 1941-ben született finn-svéd Yrjo Edelmann «trompe-l’œil»-munkáit, a genfi Sonia Zannetacci pedig Erronak, Peter Klasennek, Bernard Rancillacnak, Antonio Seguinek és Jacques de la Villeglének a nő témáját feldolgozó, 1970 és 2004 között készült alkotásait hozta Párizsba. Nem hiányoznak a magyar művészek sem. Hantai Simonnak három galériában is láthatjuk képeit. A gyűjtők körében különösen az ötvenes évek elején készült szürrealista festményei keresettek, amit az is bizonyít, hogy a Galerie 1900-2000-ben már a nyitónapon elkelt belőlük kettő. Az említett galéria egy szép Rozsda Endre-tusrajzot is kiállított. A Di Meo-ban Szenes Árpád 1947-ben készített guasát, a Festő és modelljét, a Lahumière-ben Vasarely op-art festményét, míg a Galerie Arnaux ötvenes évek képzőművészetét áttekintő kiállításán Réth Alfréd 1959-es, fára festett geometrikus kompozícióját és Etienne Beothy két bronzszobrát fedeztük fel. A Galerie de Vieille du Temple Hollán Sándor fa-sorozatát mutatja be, és végül említsük még meg a strassburgi Galerie J.-P. Ritsch-Fisch-t, ahol a szobrairól ismert, félig magyar származású Sophia Varinak ezúttal néhány festményét is láthatjuk.