Holnap kezdődik – a hivatalos nyitónappal – a Sziget fesztivál. A
képzőművészeti csemegéket, a múzeumi programok mellett, immár nyolcadik
éve a Medence Csoport szervezésében működő Octopus Összművészeti
Helyszín biztosítja. Az Octopusban az irodalmi, komolyzenei, valamint
színházi és tánc programok között sor kerül a steampunk képregények
bemutatójára és a Symposion folyóirat képzőművészeti kiállítása is. A
jól bejáratott helyszínről a VLS egykori fenegyereke, ef Zámbó
István nosztalgiázott a sziget.hu-n.

Mivel foglalkozol mostanában? Milyen régi-új projekt köt le jelenleg?

efZI: Mint mindig, most is önmagammal foglalkozom. Ezen belül összegző képeket festek nagyobb méretekben, de per pillanat a VOLT Fesztiválon elkezdett projekt befejezésén dolgozom, amelyre Lobeinwein Norbert, a fesztivál főszervezője kért fel. Közös ötletünk lényege, hogy vadonatúj hűtőgépet, mosógépet, mikrohullámú sütőt vagy biciklit festek meg, amit később elárvereznek abból a célból, hogy az árvízkárosultakat segítsék. Pihenésképpen egy önéletrajzi könyvet szerkesztgetek már 20 éve, és tervbe vettük feLugossy Lacával és Wahorn Andrással, hogy írunk egy könyvet a Bizottság igaz története címmel. Emellett felmerült még két könyv összeállításának a gondolata is; az egyik a Szentendrei szabadtéri tárlatok 1968–1978, a másik pedig a Nalaja happening 1970.


Úgy tudom, hogy eddig nem volt olyan Sziget, amelyen ne vettél volna részt. Melyik szigetes év volt eddig a legemlékezetesebb számodra? Miért?

efZI: Igen, eddig zenekarommal, a Happy Dead Banddal minden évben felléptünk a fesztiválon. A legemlékezetesebb év a második volt 1994-ben, mert a Nagyszínpadon léptünk fel, és akkor forgattuk a Rend a lelke mindennek című filmemet, ahol díszletként használtuk a Sziget környezetét.

Emlékszel még, hogy milyen volt a legelső Sziget? Képzőművészként milyen ambíciókkal vágtál neki a legelső fesztiválnak?

efZI: A legelső Sziget nagyon barátságos volt; szinte családi. Képzőművészként barátaimmal, Szirtes Jánossal és feLugossy Lászlóval létrehoztuk a helyszínen a Verőfény egyetemet, amely egy performance sátorban működött 5-6 éven át. Érdekes volt átélni, hogy ott vagyunk megint, ahol 1980-ban a Fekete Bárányok koncerten a Hobo Blues Band, a P. Mobil és a Beatrice vendégeként a Bizottság zenekarral mutatkoztunk be először.

Mi a legkedvesebb szigetes emléked? Mi ugrik be neked először, amikor szóba kerül a Sziget?

efZI: Egyszer egy bokor alatt zenéltünk egy kis cuccon, és pont arra tévedt Baksa Soós János (a legendás Kex zenekar néhai frontembere, jelenleg Németországban élő képzőművész, a szerk.), aki szó nélkül rögvest beszállt mellénk jammelni.


Miért jó közvetítő felület egy ilyen nagyszabású fesztivál a képzőművészet és a befogadó közönség között?

efZI: Szerintem sokan tartják fontosnak a Szigeten való megjelenést, hiszen itt rengeteg ember találkozhat élőben a kortárs képzőművészettel, és sok olyan, aki egyébként soha nem megy be egy kiállításra vagy galériába, múzeumba, tehát ez jó reklám is a modern művészet számára.

A fesztivál művészeti programjai legalább annyira sokszínűek és vonzóak, mint a rendezvény zenei kínálata. Téged mi érdekel a legjobban a zenei programokon túl?

efZI: Engem szinte minden érdekel. Nagy spontán zarándoklásokat szoktunk tartani barátaimmal a Sziget programdzsungelében.

(…)

Úgy tudom, hogy az Octopus Összművészeti Helyszín különösen kedves neked. Mennyiben vetted ki a részed idén a helyszín programjának szervezésében?

efZI: Az Octopus nagyon jó helyszín. A barátaim néha felkérnek az együttműködésre, de idén nem csinálok semmit.

Szerinted mi volt a Sziget eddigi történetének legkülönlegesebb összművészeti programja, és akik a képzőművészet iránt érdeklődnek, milyen programokra kell feltétlenül ellátogatniuk idén?

efZI: A performance sátor. Kár, hogy pár éve már nincs.

(…)