A huszadik század utolsó évtizedeinek két Egyesült Államokból érkező művészeti mozgalma, a Lowbrow és a Szürrealista Pop a témája a Rettenetes Gyerekek (Les Enfants Terribles) címet viselő kiállításnak a lyoni Plateau-ban.
Ha az irányzathoz tartozó – négy kontinensről érkező – tizenkét művész nagy részét nem is ismeri név szerint a szélesebb közönség, munkáikkal sporteszközökön, például az élénk színekkel dekorált skat-board deszkákon, lemezborítókon, koncertplakátokon, márkás ruhákon nap mint nap találkozik. A képregény, a manga, a rajzfilm, a reklám, az alternatív zene és újabban a tetoválás divatjából merítő alkotók olyan művészeket tekinthetnek elődjüknek, mint Keith Haring és Jean-Michel Basquiat.
A Lowbrow elnevezés, a mozgalom egyik legismertebb alakjától, Robert Williamstől származik. A művész 1979-ben festményeiről megjelentetett albumának a The Lowbrow Art of Robt. Williams címet adta, arra utalva, hogy munkáit a hivatalos körök alsóbbrendű művészetként értékelik. Williams ezzel – akaratán kívül – egy mozgalom, a Lowbrow elindítója lett. Képviselői nagyrészt a középosztályból és munkáscsaládokból származnak, közülük többen autodidakták. Tevékenységüket a múzeumok, a galériák, műkritikusok és kurátorok hosszú időn keresztül elutasították, pontosabban szólva, nem tekintették művészetnek.
Ha mozgalomról beszélhetünk is, csoportról semmiképpen sem, hiszen valamennyien önálló utakon járnak, más-más területen, más-más eszközökkel dolgoznak. A stílus, az underground-közeg, a humorral keveredő kritika, valamint az köti össze őket, hogy vizuális környezetünket tükrözik, és nem utolsó sorban az, hogy a közkultúrát szolgálják és formálják. Ugyanakkor ennek a kiállításnak a létrejötte az underground-korszak végét jelzi, hasonlóképpen a graffitikhez, amelyek már bevonultak a múzeumok falai közé.
A kiállítás egyik legnevesebb résztvevője a már említett Robert Williams. Az 1943-ban született, lázadó lelkületű kaliforniai festő karrierje a hatvanas években indult el, amikor a legendás hírű, divatot teremtő autókarosszéria-festő, Ed. „Big Daddy” Roth mellett kezdett dolgozni. Képeit fantasztikus filmekbe illő szörnyek, női aktok, karikaturisztikus figurák és képtelen szituációk jellemzik. Legismertebb alkotása az az élénk vitákat kiváltó festmény, amely a Guns N” Roses együttes első lemeze, az Appetite for Destruction borítójára, majd igen gyorsan kevésbé szembeötlő helyre, a tasak belsejébe került.
Az ugyancsak 1943-ban Amerikában született és hosszú idő óta Franciaországban élő Robert Crumb 1967-ben jelentkezett első képregény-rajzaival. Trágárkodó macskája, Fritz (Fritz the Cat) kirobbanó sikert hozott számára, amit provokáló, a pornográfia határát súroló képregényei csak fokoztak. Crumbot a műfaj kedvelői a modern képregény-irodalom kiemelkedő mesterének tartják. Todd Schorr meghatározó gyermekkori élményei közé tartoztak a Mad, Walt Disney korai rajzfilmjei, valamint a klasszikus King Kong-film, és ezt több alkotása is visszatükrözi. Többek között AC/DC-lemezborítók és George Lucas, Francis Ford Coppola filmjeinek plakátjai fűződnek nevéhez, de sikerének köszönhetően ma már kizárólag festményeiből tartja fenn magát.
Az ausztrál Reg Mombassa képeit, akit leginkább a Dada és olyan klasszikus mesterek, mint Brueghel vagy Bosch inspirálták, külvárosi házak, környezetet szennyező gyárak, villanypóznák és keresztül-kasul futó villanyvezetékek, groteszk alakok töltik ki. Ray Caesar szürrealista festményeinek domináló témája a kislány, amit a kanadai művész leánytestvérek között töltött gyerekkorával indokol, de az is nagyban hozzájárul, hogy fotósként hosszabb ideig egy gyerekkórházban dolgozott. „Az emberek azt gondolják, hogy gyerekekről festek képeket… egyáltalán nem! Az emberi lélek képeit festem…” – mondja Ray Caesar.
Az eddig említett, viszonylag idősebb generáció mellett az amerikai Joe Sorren és Jeff Soto, a chilei Victor Castello, a japán Naoto Hattori és a francia Nicolas Thomas személyében olyan művészek alkotásai láthatók, akik éppen azokban az években születtek, amikor maga a mozgalom. A náluk is fiatalabb, mindössze huszonhét éves francia Odö, akinek geometrikus hátterekbe helyezett fantáziadús képei reményteli jövőt jósolnak alkotójának. A tárlat – amelynek kurátora, a professzionális sport világából érkezett, egykori snowboard versenyző, Jérôme Catz – 2011. december 31-ig tart nyitva.