Minden jel arra utal, hogy a nemzetközi műkereskedelem sodrásában Berlin is gyűjti erejét, és igyekszik a 90-es évek reményeit részben valóra váltani. Úgy tűnik, hogy a város túl van az ezredfordulót követő mélypontján és a virágzó kortárs művészeti élet mellett a műkereskedelem is igyekszik felzárkózni. Ezt bizonyítja a szeptember végére időzített, immáron 12. alkalommal megrendezett Art Forum (2007. szeptember 29.–október 3), a köréje szerveződött három szatelit kortárs művészeti vásár és a helyi kereskedelmi galériák felfutása is.
Az Art Forum kortárs művészeti vásár a résztvevők összetételét illetően a város szelleméhez hűen a nemzetközi hangulatot tükrözte. A Messegelande Berlin két pavilonjában kiállító 136 galéria, összesen 23 országból érkezett. A külföldiek mellett 60 német résztvevő szerepelt, akik több mind fele berlini. Őket az amerikaiak 15 kiállítóval követték. Az európaiak körében Franciaország vitte a pálmát 10 galériával, közvetlenül utánuk Dánia és a holland, svájci, osztrák, belga galériák következtek. A többi nemzet, pedig 1–2 galéria képviseletében volt jelen, amíg Európa keleti térségéből Magyarország és Lengyelország 1–1 kiállítóval érkezett.
Az idén az „About Beauty” (A szépségről) címet viselő Art Forum már a kezdetektől a kísérletező szellemű, cutting age és ezen belül is napjaink legfrissebb alkotásait igyekszik bemutatni. Jellemzően a video, installáció, fotóművészet és a más kísérletezőbb műfajú munkák mellett felzárkóztak a hagyományosabb festmény, táblakép és a szobrászat képviselői is. Például a berlini Eigen & Art standján, Yehudit Sasportas, Neo Rauch, Jörg Herold képei szerepeltek. A budapesti Deák Erika Galéria is Bullás József, Ghiczy Dénes, Hecker Péter, Iski Kocsis Tibor, Moizer Zsuzsa, és az Alexander Tinei képviseletében, szintén festményeket tárt a közönség elé, amelyeket, nemcsak érdeklődés, de anyagi siker is kísért. A másik magyar résztvevő, a jelentős számú, 18 intézményt bemutató szekcióban kapott kiállításra lehetőséget, a fél éve alakult berlini székhelyű, de magyar vonatkozású Lada Project. A galéria standján a külföldiek mellett Lakner Antal, Kis Varsó, Német Hajnal és Szűcs Attila munkái szerepeltek, de a festmények mellet már jelen volt a fotó és a video művészet műfaja is.
A vásáron kiállító galériák mellett immáron hagyományosan helyet kaptak egy külön pavilonban a kurátor által rendezett speciális, tematikus kiállítások is. Például Ami Barak válogatásában bemutatott House Trip (Házi kirándulás) című projekt a képzőművészet, építészet és a design kapcsolatát taglalja, ahol a 18 országból érkező 58 résztvevő művész a személyes otthon és a köztér kapcsolatával foglalkozik. Itt a gyakran interaktív, nagyméretű installációk, építmények, „épületek” mellett jelen voltak a videó alkotások is. Például az Atelier van Lieshout, Marietica Potrc Bojan Sarcevic, Franz West, Erwin Wurm művei is szerepeltek.
A másik projekt kapcsán az építészcsapat által a „Freestyle” galéria standokon (Szabad stílus) speciális, optimális kiállítási körülményeket alakítottak ki. Itt kapott helyet például az edinburghi Doggerfisher Galéria képviseletében bemutatott három skót művész (Claire Barclay, Louise Hopkins és Sally Osborn) installációja is.
Az Art Forum mellett, már szintén hagyományosan három, kisebb, kortársművészetet reprezentáló vásár is helyet kapott Berlinben. Közülük a legjelentősebb Preview, amelynek 57 kiállító galériája az Airport Berlin Tempelhof egyik hangárjában talált magának teret. Többek között itt mutatkozott be a már említett Lada Project mellett a budapesti IMPEX is, amely a kiállított munkákon kívül katalógusok, könyvek, kiadványok és más propagandaanyag nagyszámú bemutatásával igyekezett népszerűsíteni, ismertetni hazánk kortársművészetét. Ezen a műkereskedelmi fórumon Szűcs Attila munkája a kölni Emmanuel Walderoorff Galéria standján is jelen volt. Szintén jelentősebb galériák szerepeltek az inkább a hagyományosabb műfajokat pártoló vásáron a Berliner Listén, amely hasonlóan egy ipari épületben 60 kiállító képviseletében került megrendezésre. A harmadik szatelit vásár, úgyszintén 60 galériája a Berliner Kunstsalon, pedig több ipari épület gyakran szabad, nyitott standjain kapott bemutatkozásra lehetőséget.
A berlini kortárs műkereskedelem fellendülését, és a helyi galériák sikeres nemzetközi szereplését bizonyítja, hogy a négy vásár mellett a kereskedelmi galériák közös megnyitóit is jelentős népszerűség, érdeklődés kísérte. A galériák a nagyobb kiállítóterek reményében, a többek között a már elturistásodott Berlin-Mitte galéria negyedéből délebbre, az újonnan épült Friedrichstrasse környékére költöznek. A Zimmerstrasse, Kochstrasse és a Lindenstarasse épületkomplexumaiba vándorolt galériák közül többen egy egész emeletet bérelnek, vagy ingatlanként vásárolnak meg, ahol a német és nemzetközi művészek munkáit tárják a közönség elé. Az ismertebbek közül ilyen reprezentatív teret nyitott többek között az Arndt & Partner, Max Hetzler, Nordenhake, Christian Nagel, Jablonka, Thomas Schulte és a ljubljanai Gregor Podnar Galéria is, amely a félig renovált kiállítótér első és egyetlen műtárgyaként Csörgő Attila az 1999–es Velencei Biennálé magyar pavilonjában is szerepelt installációját mutatta be.