Az Isztambuli Sakip Sabanici Galéria Picasso kiállítása az első nagyszabású monografikus kiállítás amelyet Törökországban nyugati művész munkáiból rendeztek. A muszlim Törökországban a figuratív festészetnek nincs hagyománya, így a Picasso kiállítás valósággal hidat képez két kultúra között, ám nemcsak képzőművészeti hanem politikai eseményként is értelmezhető.
A kiállítás egybeesik a Törökország Európai Uniós tagságát előkészítő tárgyalásokkal. A török kultúra évszázadait bemutató nagy sikerű londoni Turks című megakiállítás és a novemberben megnyílt Picasso tárlat Törökország súlyát és jelenlétét demonstrálják Európa kulturális térképén az idén útjára indított Isztambuli Kortárs Művészeti Biennáléval és a nemrég megnyílt Modern Művészetek Múzeumával együtt.A Picasso kiállítás anyagát többek között a párizsi és a barcelonai Picasso Múzeum kölcsönözte, de a művész unokája Bernard Ruiz-Picasso is rendelkezésre bocsátott néhány képet és dokumentomot. A modern művészet mérföldkövének tartott Avignoni kisasszonyok nem szerepel a kiállításon, hiszen soha nem hagyhatja el a New York-i MoMA-t, de egy a kép alapján 1958-ban készült textil, mely Picasso cannesi otthonát díszítette hangsúlyos helyen szerepel. Az 135 művet kronologikus sorrendben bemutató kiállítás kurátora Marilyn McCully, Picasso biográfusa. A McCully tanulmányát is tartalmazó angol és török nyelvű katalógus az első Törökországban megjelő Picasso könyv is egyben, amely meglepő új adalékokkal is szolgál a török művész Abidin Dino naplójának megjelentetésével, melyben a festővel 1953-ban Vallauris-ban töltött napjairól számol be. A nagyívű tárlat Picasso legkiemelkedőbb művein keresztül egy évszázad figuratív művészetét és a kubizmus születését mutatja be egy új közönségnek. Sok látogatónak ez lesz az első találkozása a modern művészettel, amely McCully szerint fantasztikus lehetőséget ad egy művész, új fényben történő prezentálására egy prekoncepcióktól mentes környezetben.