Az utóbbi időben hagyománnyá vált, hogy mindentavasszal bemutatja legfrissebb termését a Magyarországi Németek Házában (Bp., VI. ker. Lendvay u.22.) kortársalkotóinknak az a népes csoportja, amelyik származása révén a svábsághoztartozónak érzi és vallja magát. A kisebbségi kötődés most is kéttucatnyifestőt, grafikust, szobrászt és iparművészt hozott össze május végéig azidősebbek, valamint a fiatalabbak közül egyaránt.
Nemzetiségi körökben „a soroksári trióként” számon tartott „hármas-fogat” foglalja el az egyik teremben a fő falat. Közülük legidősebb Bartl József, aki most is a szentendrei iskola folklórból ihletődött motívum-rendszerét variálja a maga egyéni módján Pettyezett kép fejfával, illetve Paticsfal című kompozícióin. Lux Antal 1956-ban hagyta el az országot és telepedett le Nyugat-Berlinben, ahonnan a rendszerváltás óta rendszeresen hazajár. Itt most az ezredfordulóról a Metamorfózis és a Vörös háttér líraian elvont képeivel vendégszerepel. Misch Ádám másfél évtizeddel ezelőtt, hatvan évesen húnyt el. Emlékét a nyolcvanas évek végéről a Megint című, illetve a Sötét foltok jeladással elnevezésű, hasonló stílusban fogant alkotásai idézik. Mellettük Wagner János a horizontális (Tavasz) és vertikális (Rétegek) kolorit-csíkok párhuzamait állítja szembe egymással, üde zöldessárga, valamint sötét földszín tónusokban. Az anyaföld ihleti minduntalan az utóbbi időben az Erdélyből áttelepült Jovián György munkásságát is, ezúttal Cserepek címmel, lávaszerűen izzó árnyalatokban.
Impresszionisztikusan könnyed Förster Jakab két, vegyes technikájú vedutája: egyik a Parlamentet örökítette meg kora tavasszal, a másik a szicíliai Mondello tengeröblét nyári verőfényben. Japánosan elegánsak Kőnig Róbert metszetei sváb vincellérek göcsörtösen öreg szőlőtőkéiről, fölöttük a vörös napkoronggal. Népiesen naívak és meseszerűen dekoratívak Heitler László műemléki jellegű paraszt-barokk portái, akárcsak a postai képes levelezőlapok. Középkori katedrálisok kinyitható szárnyasoltárait modernizálja Julius Frömmel triptichonja, a festett háttéren reliefszerű applikációkkal. Ütött-kopott paraszti eszközökből (például seprűcsonkból vagy törött kapanyélből) konstruál Sáros ikont Huber András. Damó István: A megnyugvás ösvényein I–II. halad vegyes technikájú, organikusan absztrakt egyedi grafikáin. A falusi életből ellesve Egy tolnai napot festett líraian elvont stílusban, olajjal vászonra Szily Géza, miközben az egykori NDK-ból véglegesen magyar földre költözött Volker Schwarz képeit mindemellett fotókollázsokkal és szöveg-montázsokkal is gazdagítja. Ugyanígy választott magának másik országot néhai és mostani honfitársa, Manfred Karsch, aki a két világháború közötti modern német mesterek legjobb hagyományait fejleszti tovább idei vásznain, Világosban és Sötétben címmel, zöldessárga fénnyalábokkal, valamint vörösesbarna színszeletekkel. Az építész-festőművész Matzon Ákos mérnöki múltját őrzi a tavalyi Képszalagrend, szürke alapon fehér, bújtatott csíkokkal, míg az idei Indák ciklusa bordó mezőben fekete fröccsentésekkel és csorgatásokkal a távolkeleti kalligráfiát folytató gesztusfestészetét illusztrálja. Az architektúra ihlette Budahelyi Tibor Statikus elemeit is, a játékkockaszerű alapelemeket pedig hol a germán avantgárd, konkrétabban a Bauhaus piros-sárga-kék alapszíneiben, hol feketében tartja. Hajdú László: Méz című négyzetméteres képe már-már monokróm, csupán raszteres relief töri meg finoman a felületet. Hajdú Beáta textilművész egyrészt arasznyi gobelint szőtt barna árnyalatokban és utólag a csíkok mentén tovább ráncolta, másrészt patinázott réz-lemezkéket rögzített rusztikus drót-kapcsokkal fekete kartonra. Végül – a teljesség igénye nélkül – Dechandt Antal tavalyi Barázdált plasztikáit említhetjük, amelyeket nemes fákból – mammutfenyőből és tölgyből – kombinált. A precízen egymásba illeszkedő szegmensek – símára csiszolt felületeikkel – már önmagukban is szemet gyönyörködtetőek volnának, egymástól eltérő (vöröses vagy sárgás) színkülönbségeik és „szabásmintáiknak” szeszélyesen kanyargó kontúrvonalai miatt. Ám a natúr kolorit mellett a fa természetes erezete is közrejátszik, olykor ezt szándékosan megőrzött féregjáratok variálják tovább, máskor pedig a szobrász vésője is „besegít” a sorozatnak címét adó felszíni „barázdák” létrehozásában.