Évszázadokon át tartott a nemek közötti munkamegosztás: amíg a férfiak a csatamezőkön egymás fejét csapták le, egymás torkát vágták át, egymás szemét szúrták ki, egymás fülét nyiszálták le, egymást lőtték keresztül, egymást belezték ki, addig a férjeiket, szerelmeiket epekedve váró nők gyertyafénynél hímeztek a várak, kastélyok toronyszobáiban, megpróbálva úgy ülni, hogy a kovácsoltvas, erős lakattal lezárt erényöv ne dörzsölje fel túlságosan a bőrüket. Virágmotívumokat, futó őzeket és szarvasokat, kereszteket, kelyheket, táncoló tündéreket és imádkozó angyalokat álmodtak tűvel és cérnával leheletvékony kelmékre, papi stólákra, ingekre, szoknyák, blúzok szélére, lepedőkre, párnahuzatokra, zsebkendőkre. Aztán eljöttek azok a mindent felforgató 1970-es évek, amikor a festőművésznők azért cserélték fel ecsetjüket tűre és cérnára, hogy feminista voltukat gúnyos gesztussal bizonyítsák. Mára, amikor férfiak és nők egyaránt hímzett vásznakkal és csipkeszobrokkal töltik meg a galériákat, a hímzés, csipkeverés gesztusa jóval kevésbé specifikussá vált és számos irányba mutathat. Néhány kortárs művész a hímzés campy, retro-giccses üzenete miatt ragad tűt és cérnát, másokat a hímzés pontos technikája vonz, vagy a mindmáig a világgazdaság fontos faktorának számító rabszolgamunka ellen tiltakoznak, esetleg a rég elhúnyt, kedves nagynénire emlékeznek érzékeny hímzéssel. A New York-i Museum of Arts and Design tavaly a Radical Lace and Subversive Knitting (Radikális csipke és felforgató kötés) című kiállításával indított sorozatot, amelynek második eseménye a Pricked: Extreme Ebroidery című, 2008 március 9-ig megtekinthető, hímzett műalkotásokat bemutató kiállítás. A hímzés gesztusához kapcsolódó feminizmus közhelyét igyekszik lerombolni Laura Owens, aki különlegesen apró öltésekkel álmodta selyemre kínai festményekre emlékeztető, burjánzó szépségű, virágzó fáját. Angelo Filomeno, egy férfi hímzőművész, korábban szabósegédként dolgozott. Death of Blinded Philosopher (A megvakított filozófus halála) című 2006-os, selyem santungra fémszálakkal hímzett, kristályokkal díszített művén hosszúhajú csontváz szemeiből színpomás fraktál robban ki. Mindkét mű luxuslakások falaira illik, és nagy valószínűséggel hamarosan oda is fog kerülni. Laura Owens és Angelo Filomeno egyaránt sokat tesznek a szépművészet és a dekoratív művészet közötti, egyre vékonyuló határ eltörléséért, a művészettörténészek nem kis bosszúságára. Az 1970-es évek óta a hímzés műfajában utazó Elaine Reichek First Morse Message (Az első morze üzenet) című munkájában áttetsző, a galéria felső termében kígyózó függönyre hímzett pontok és vonalak, a Morze ábécé betűi segítségével a „What hath God wrought” (Mit teremtett Isten) szöveget írja ki. Shizuko Kimura virtuóz módon, ceruza és ecset helyett alkalmazza a tűt és a cérnát. Élő modeleket használva „figurális rajzokat” varázsol velük áttetsző muszlinra. Ghada Amer hasonló stílusban pornográf jeleneteket hímez, de ezen a kiállításon a kurátorok inkább egy konceptuálisabb munkáját választották: a művön a „Félelem” szó definíciói olvashatók angolul, franciául és arabul. A szövegeket a lelógó cérnaszálak részben elfedik. Maria E. Piñeres Mel Gibson, Paris Hilton és más sztárok portréit készíti hímzéssel. A Romániából érkezett Andrea Dezso 48 pamutvászon négyszöget állított ki, amelyekre az édesanyjától tanult transszilvániai, népi bölcsességeket hímzett, angol nyelven: „You can get hepatitis from a handshake” (A hepatitiszt kézfogással is el tudod kapni); „Men will like me more if I pretend to be less smart” (A férfiak jobban fognak szeretni, ha kevésbé okosnak mutatom magam). Miközben a 48 kiállító hímzőművész munkáit szemléljük, gondoljunk egy pillanatra az Evander Holyfield fülét leharapó, kedvesen selypes egykori nehézsúlyú ökölvívóra, Mike Tysonra, aki nemi erőszakért elitélve, börtöncellájában tanulta és szerette meg a hímzés gyengéd művészetét.
Museum of Arts and Design, New York