Az első világháború után Németországban, mint szerte Európában, tovább virágzott a 19-ik század végén elkezdődött modernizmus. Az öntudatra ébredt művészek egyre újabb és újabb izmusokban kerestek és találtak öndefiníciót és jövőképet. Mindenki érezte a nagy változások közeledtét, de csak kevesen sejtették, hogy milyen irányú lesz a változás.
A New York-i Metropolitan Museum Glitter and Doom: German Portraits from the 1920s című kiállításán 10 művész, köztük George Grosz, Christian Schad, Rudolf Schlichter, Karl Hubbuch, Otto Dix és Max Beckmann által készített 100 festményt és rajzot láthatunk ebből korszakból. A munkákból egységes érzetté állnak össze a weimari köztársaság porózus világai. Előre tekintő múzeumigazgatók és kabaréművészek, társasági matrónák és sebhelyes háborús veteránok, prostituáltak és elegáns arisztokraták arcába nézünk. Látjuk, ahogy festékbe fagyott szemeikkel figyelik világuk csúszását az egyik kataklizmából a másik felé.
Metropolitan Museum of Art, New York