Nem kevesebbre vállalkozott Farkas Zsófia és Szalai Borbála, mint hogy
az Erwin Panofsky által megalkotott művészettörténeti terminológiát, az
ikonográfiát kortárs szemléletbe csomagolva kiállítsa a Margit-szigeten,
a Holdudvar Galériában. A képtartalmak tudománya a műtárgyak
tartalmának meghatározásával és elemzésével foglalkozik, vagyis a klasszikus műalkotások szimbólumnyelvének megfejtésével.
A kissé már idejétmúlt képelemző módszer a száraz történeti kontextusból a szabadidős tevékenység terepére került, ahol a Borsos-Lőrinc házaspár, bizonyos H. Power, Karácsonyi László és Vályi Péter bibliai és művészettörténeti utalásokkal felruházott műveken keresztül táncol a régimódi műelemzés módszertanának idegein. A kiállítótérben nemcsak a művek, de a melléjük helyezett poros múzeumi kalligráfiával lábjegyzetelt – írógéppel megírt – papíros, továbbá a polcra pakolt lexikonok is segedelmet nyújtanak ahhoz, hogy a néző megpróbálja értelmezni a kortárs diskurzusban és a Margit-szigeten is elég ritkán használt fogalmakat, mint például: kegykép, dicsfény, kontraposzt. Az eredmény – az adatokkal, szócikkekkel, lexikon nyelven megmagyarázott művek – úgy tűnik, komoly arcát mutatja, de inkább kifigurázza a bevált fogalomkészletet, és egyúttal finom iróniával utal arra is, hogy az ikonográfia nem alkalmas e kortárs szösszenetek értelmezésére, valamint a képzőművészet jelenlegi fogalomtára is új terminológiákért kiált. A két kurátor ezzel (még ha viccesen is) megfogalmazta kortársai jövőbeni feladatát.
A kiállító művészek pedig, akik egyébként is gyakran és szívesen nyúlnak szakrális témákhoz, most tobzódhattak a kritikai megközelítésben, ahol mégiscsak ott van a kereszténység minden nyűge, bája, megfeszítettsége, de ott van a jelen arculata is. Lőrinc Lilla például vastag arany háttér elé festett egy pápamobilt, Borsos-Lőrinc pedig a Pápa miseruháját Pápa nélkül, a keresztre feszített Krisztus ágyékkötőjét Krisztus nélkül. H. Power a szentlélek eljövetelét, Dávid és Góliát történetét kockás füzetbe rajzolta filccel és ceruzával, képregény stílusban, ikonstílusban pedig két kis remekművet festett.
A képek nyelve valamiféle élvezetes nyári koktélt alkot, ahol nem kifejezetten meglepő az imádott bárány előtt teljes harci felszerelésben térdre rogyó katona (Borsos), vagy a fájdalmas Krisztus keze helyén lévő, pixeles linkválasztó egérmutató kezecske (Karácsonyi László), de a két Szűz Máriát ábrázoló porcelán nipp között megtámaszkodó fémkanál sem (Vályi Péter). A higgadt jelenetek végül a tér apszisában centralizálódnak, egy apokalipszis jelenet vérbefagyott Barbie-babáival, Nintendo-katonáival (Karácsonyi). Egy ismeretlen könyv megsárgult borítójára színezett szuperhős barátjával, a mini „man”-nel pedig kifejezetten otthonosan kezeli a művek értelmezési horizontját, ahol nem áll más, mint eme művészek és kurátorok finom öniróniája (H. Power). A látszólag pontos hivatkozássokkal ellátott képek kikezdik a terminusokba vetett hitünket; a 6 kilónyi lexikon alatt pedig még a galéria polca is megremeg.
Holdudvar Galéria
2010. július 8. – 2010. július 26.