Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítóterme pikáns izgalmakkal lepte meg nagykorú látogatóit: 18. századi erotikus könyvillusztrációkkal. A magán- és közgyűjteményekből összeválogatott kimerítő és alapos anyag természetesen a szabadosság hazájában, Franciaországban született. Nálunk – állítólag a Bécsben nevelkedett – katolikus elit tagjai rejtegettek hasonló köteteket, de ezek többségének mára nyoma veszett könyvtáraikból. Nagyobb tétel gáláns olvasnivaló a történelmi Magyarország területén ma egyedül az Aradon őrzött Csáky-Erdődy bibliotékában lelhető fel. Ez persze nem jeleni, hogy itthon nem bújták a sikamlós libertinus szerzőket, de az erotikus kötetek igazi tömegben a felvilágosult Franciaországot lepték el. (Erdélyben még akkor is inkább a Bibliát lapozgatták.) A hagyományos marxista megközelítés az „ész százada” címkét véste rá a forradalom hol alantas, hol magasztos lángjában égő 18. századra.A Veszedelmes olvasmányok című tárlat a korszak ösztönibb, dionüszoszi felét tárja fel. Az arisztokrata budoárokat, ahol vaskos barokk nyoszolyákon puderes hölgyek kelletik magukat és a félreeső cselédszobákat, ahol a harisnyanadrágos úrfiak parasztlányokkal enyelegnek. De erotika lengi be a kastélyparkban hintázók fel-felvillanó szoknyáját, a lecsúszó kendő alól kibuggyanó kebleket, a kéjenc szerzetesek celláit, a világ minden szegletét felfedezni kész polgárember naiv kíváncsiságát – és persze visszafelé az egész történelmet, a római császároktól az olümposzi istenekig. A szövegeket kísérő illusztrációkat kiváló párizsi rézmetszők készítették, gyakran a kor legnagyobb rokokó művészeinek, Fragonard-nak, Boucher-nak, Watteau-nak a festményei alapján. Ebből az irányból érthetjük meg a XV. Lajos korabeli piktorok sikamlós témaválasztásait, hogy Fragonard pajkos kisasszonya nem véletlenségből hintázik az uracskák fölött és hogy Boucher bolyhos kiskutyáit sem ártatlan játékból engedték be a lefekvéshez készülő fiatal lányok ágyaikba. Az illusztrációk persze korántsem mindig ilyen sejtetők, zömében inkább egyszerűen pornográfok. Filigrán metszőkéssel (ne feledjük, az erotikus kötetek általában zsebkönyvek voltak!) megrajzolt miniatűr nemi szervek találnak egymásra a felhajtott szoknyák és a letolt nadrágok között. A művek szerzői között ott vannak a még ma is jól ismert botrányhősök (Sade marki vagy de Laclos), a korábbi klasszikusok (Boccaccio, La Fontaine stb.), az azóta elfeledett ponyvaírók (pl. a „kanálisok Rousseau-jának” nevezett Rétif) és a kor legnevesebb szabad szájú írói. Például Voltaire, aki egy pornográf verses elbeszélésben gúnyolta ki az egyházi és a nemzeti erényeket, Szent Johanna történetének átköltésével. A libertinus szerzők ugyanis olyan könnyedséggel kalandoztak át a pornográfia felségterületére, mint a mai liberális értelmiségiek Bolgár Györgytől Esterházy Péterig. Csakhogy az még a Freud előtt boldog békeidő volt. Sőt, az a bizonyos korszak, amit még nem uralt el a 19. századi polgári éthosz prüdériája se. Amikor – ahogy Foucault megírta – még nem dőlt el a csata a szerelem művészete (ars erotica) és a testiség tudományos feldolgozása (scientia sexualis) között. Még leplezetlen és közönséges formában tombolt Érosz, nem sejtve, hogy természettudósok kategória-táblázatokkal ólálkodnak körülötte. (Pedig a 18. században a természetrajz már készen állt, a kiállításon egy „tudásvágyók hasznára” lerajzolt hermafrodita akt tanúskodik erről.) Az OSZK-ban látható erkölcsrontó köteteket persze üldözték, szerzőiket időről időre börtönbe zárták, a Habsburg Birodalomban a tiltott könyvek listáján szereplő tételeket máglyára vetették. Az alantas műfajok a 19. századra némiképp vissza is szorultak, a lecsengő felvilágosodás és az erősödő természettudományok nyomása alatt. De a képecskék átlégiesítésében az egyre inkább felerősödő antikizálás is szerepet játszott: a parasztlányok helyét egyre több nimfa és görög istennő foglalja el a forradalmi klasszicizmus hatására. Persze ne feledjük, hogy mindez még így is pornográfia! A könnyű tollú libertinus szerzők saját céljaik, a pénzszerzés, az ideológia vagy a politikai érdekek miatt ingerelték a közönség altesti vágyait. Mária Antoinette-et például – elég aljas módon – leszbikus hajlammal vádolták a tömegeket megszólító, királyellenes röpiratok. Az ars erotica nem született meg a 18. századi Európában, csak a pornográfia nyert polgárjogot a szépirodalomtól a politikáig.
Országos Széchényi Könyvtár
2007. szeptember 15. – 2007. december 15.