A Húsvéti Ünnepi Játékok idején a salzburgi régiségvásár is igazodik a
nagyheti hangulathoz. A hercegérseki rezidencián április 4-étől 14-éig
számos galériás standján található olyan kultikus műkincs, amely
történelmi vagy földrajzi értelemben egyaránt kiválóan illeszkedik a
helyszínhez éppúgy, mint az egyházi évben kiemelt időszakhoz.
Bamberg középkori frank műemlék-városából érkezett például Walter Senger, aki múzeális nívójú templomi kegytárgyakra specializálódott. Csupán az aktuális vallási ünnephez kapcsolódva említhetjük, hogy a tiroli Sterzingben 1480 körül faragta hársfából, majd gondosan festette és aranyozta is Hans Harder szobrászművész azt a méteres hosszúságú és fél méteres szélességű reliefet, amely Jézust a tizenkét apostollal örökítette meg, amint körülűlik az utolsó vacsora jelképes asztalát. A jelenet különlegessége, hogy a főszereplő baljában aranyalmát tart, tetején a kereszttel, amely a földi és égi királyság szimbóluma egyben. A másik jelentős alkotás Jónásnak méteresnél is magasabb alakja a legendás cethallal, amelyet a 17. század első negyedében készített ugyanolyan alapanyagokból és eljárással egy weilheimi fafaragó mester – Bartholomäus Steinle – olyan gondosan, hogy festése és aranyozása szinte sértetlenül maradt az utókorra. Hasonló profillal forgalmaz műtárgyakat azonos periódusból az eferdingi Runge műkereskedése. A több generációs Schwanthaler művész-dinasztiából, az idősebb Johann Peter műhelyéből került ki a 18. század második felében egy natúr hársfa Corpus. Az ifjabb Johann Georg szintén színezetlenül hagyta barokk féldomborművét a Szent Családról, annál élénkebb kolorittal dekorálta viszont a rokokó erdei vadászjelenetet Szent Hubertusszal, a pompás természeti környezetben növények és állatok sokaságával. Bécsből a Lilly’s Art egy egész biedermeier zenekart árult : falra függeszthető bajor angyalkái közül négy különféle hangszeren játszó figura ( egy hegedűs páros, egy dobos és egy trombitás) alkotja a kvartettet, az ötödik pedig pajzsra írott kottából vezényli az alkalmi formációt.
Münchenből Stefan Brenske galériája a 16. és 19. század közötti időszakból kínál a bizánci ortodox rítushoz tartozó görög és orosz ikonokat. Szmolenszk környékéről, 1700 tájáról való például a Fájdalmas Istenanya festett és aranyozott mellképe, román eredetű viszont 1789-ből a Krisztus Pantokrátor egész alakos ábrázolása, két oldalán az apostolok hat-hat portréjával. Bécsben a Kovacek galériának külön üveg- és képrészlege is van, akárcsak salzburgi standján. Cilli üvegfúvó műhelyéből való például Hieronymus Hackel színtelen és metszett talpas pohara 1835 tájáról, az utolsó vacsora ábrázolásával, cseh üveghutában készült viszont 1840-45 között az az emlékserleg, amelyen bordó alapon Anton Heinrich Pfeiffer metszette a fehéren világító Krisztus-reliefet, amint megáldja a saját testét és vérét jelképező kenyeret és a bort, amellyel megváltotta a bűntől a világot. Festmény-kínálatában Anton Romako 1870 körüli, olajjal fára pingált Angelusa három női nemzedéket ábrázol térdelve az erdő szélén, a távoli harangszó alatt imádkozva, Rudolf von Alt 1871-es akvarellje a sienai dóm monumentális belsejét örökítette meg, míg Broncia Keller-Pinell 1900-ban datált gouache tája Heiligenblut híres zarándok-templomának égretörő tornyát helyezte középpontba az Alpok örök hóval borított vonulatai között. A bécsi Wienerroither & Kohlbacher tavalyi felfedezése Egon Schiele anyaság-triptichonjából a mostanáig kallódott Madonna fél négyzetméteres vászna 1909-10 tájáról. A kortársakra térve, a teljesség igénye nélkül említhetjük a grázi Kratochwill műkereskedés standján Hermann Nitsch messziről felismerhető, cím nélküli, piros festékkel csorgatott feszület-formáját fehér vászon alapon, a helybéli Galerie Weihergut pedig balkáni alkotó tavalyi monumentális alkotását helyezte középpontba. Már megközelítőleg három négyzetméteres méretei miatt is figyelemre méltó Prelog Drago: Keresztábécéje, amelyeket a görög-keleti szertartás ószláv nyelvű vallásos szövegeinek cirill betűivel rajzolt ki dekoratívan, akrillal festett lenvászon pannóra. A gesztus-festészet így jut el a spontán művészi attitűd elvontságától az elegáns kalligráfia jeleinek egymást követő kockasoraiig, már-már a geometrikus absztrakció szigorával.