El Museo Del Barrio, New York
Noha a ¡Merengue!: Visual Rhythms (¡Merengue!: Vízuális ritmusok) című kiállítás legtöbb darabja festmény, mégis inkább zenéről, nevezetesen a Dominikai Köztársaságban népszerű merengue stílusról szól, amely a legtöbb New York-i számára szinonim a latino kultúrával.A kiállítás azt vizsgálja, hogy milyen hatással volt a merengue zene a dominikai művészet egészére. A kiállított, mintegy 40 festmény legtöbbje zenészeket és táncoló emberek ábrázol. Néhány festmény közel áll az absztrakcióhoz, de a többség olyan, helyspecifikus, figurális stílusban készült, amely alig változott az idő múlásával. Jaime Colson 1938-ban festett képe, vagy Alfredo Senior La Paz 1944-ben készült munkája nagyon hasonlít Plutarco Andujar és Jacinto Dominguez fél évszázaddal később született képeihez. A kiállított festmények egy, a témához kapcsolódó, kisebb, külön teremben megrendezett, This Skin I’m In (Ez a bőr, amiben vagyok) kiállítás kontextusában válnak igazán érdekessé. Itt a merengue sugározta önfeledt életörömet szemlélik kritikusan a részvevő, New Yorkban élő, dominikai származású művészek, akiket a véget nem érő bulizás helyett inkább a posztmodern identitás politika kérdései foglalkoztatják, különös hangsúlyt adva a nemnek, társadalmi osztálynak és fajnak. Nicolás Dumit Estévez köpenyt, bikinit és strandpapucsot viselve alakítja Super Merengue figuráját fényképein. Freddy Rodriguez világos, geometrikus festményei a zene afrikai gyökereire és a Dominikai Köztársasággal ugyanazt a szigetet megosztó Haiti kultúrájára utalnak. A Scheherezade kódnevet viselő művész a merengue propagandisztikus szerepét vizsgálja a néhai Rafael Leónides Trujillo véres diktatúrájában. Ezek komoly témák, de ha a látogató pozitív energiával feltöltve akar távozni, akkor jobban teszi ha visszamegy a nagy kiállításra és mégegyszer megnézi a régi filmfelvételt, amelyen a rég halott merengue zenész Nico Lora énekel. Előadása többet ér, több energiát ad, mint ezer festmény.