Vajon hogy néz ki a filmes tészta? Ha vidéki konyhákban szocializálódtunk, anyáink szabadkozása juthat eszünkbe, hogy mi minden történhet egy piskótával: lehet puha, szalonnás, lesüllyedt, amit a végén persze mindig jóízűen elfogyasztunk.
A tésztát ugyanis csak érzéssel lehet sütni. A filmeset meg pláne. Legalább is ezt bizonyítja az a rövidfilm-est, amelyről most beszámolónk szól.
Múlt héten szerdán az ELTE BTK film szak öt hallgatója mutatkozott be, egyenként két-három alkotással a Kalicka Bisztróban. Még ha nem is beszélhetünk kiforrott művekről, néhány hozzávaló hibázik, vagy az állag nem minden esetben megfelelő, de elkötelezettségük, lelkesedésük, friss látásmódjuk és ötleteik mindenképpen figyelmet érdemel.
Több műfaj képviseltette magát, láthattunk táncfilmet (Pesti Kornél, r.: Jozifek Zsófia), kisfilmet (Éjszaka, r.: Zsély Csilla). Egy részük külsős projekt, más részük egyetemi óra keretében megvalósult formagyakorlat, de ez utóbbiak esetében sem jelenti azt, hogy ne szellemesen és kreatívan oldják meg a házi feladatot, amelyek kikerülve az iskolai környezetből önmagukban is megállnak. Erre nyújthat példát Molnár Lívia, Kovács Gábor Attila, illetve Máriás Attila által jegyzett munkák, az úgynevezett pixillációs technikával (képkockánként rögzített filmanimáció) készült Egy/más, Lányszoba és Sziszifuszi. A vetítésre került filmek idén, illetve a tavalyi évben születtek, tehát aktuális képet nyújthatnak a készítők felkészültségéről, tájékozódási irányairól. Kipróbálják és gyakorolják a filmnyelvi kifejező eszközöket, kísérleteznek a zsánerekkel, stábot mozgatnak, színészeket instruálnak, egyszóval fokozatosan belehelyezkednek a rendezői székbe. Debütálásuk mindenesetre jelzi, hogy a Filmművészeti mellett is léteznek más felsőoktatási intézményben jól működő, ígéretes mozgóképes műhelyek, ahonnét tehetséges fiatalok kerülnek ki.
A szervezők tervei szerint a Filmes tészta sorozattá fejlődne, amelynek második része májusban következik. Bízunk benne, hogy lesz még folytatása, és kitekint más olyan képzési helyre is, ahol filmmel vagy animációval foglalkoznak, mert szükség van az ehhez hasonló nyilvános filmes „kipakolásokra”. Kétségkívül a terjesztésben hasznosabbak, és gyorsabbak a különféle videómegosztó portálok, de nem elhanyagolható a közönséggel való találkozás megélése és megtapasztalása sem. Persze a lájkok száma is beszédes, viszont a taps élményszerű. Különösen a fiatal, kezdő filmkészítők esetében, amikor közvetlen módon mérhetik le a reakciókat, és látják helyzetben a filmjüket. A közönségnek pedig azért jó, mert találkozhat meglepő, izgalmas alkotásokkal, megjegyezhet magának egy-két nevet, akiket aztán figyelemmel tud kísérni.
Azonban nemcsak mozgóképről szólt a Filmes tészta, hanem irodalomról is. Fiatal költők és írók saját tolmácsolásában felolvasások tagolták az egyes blokkokat. Az elhangzott versek és prózák tematikailag nem kapcsolódtak a vetítésekhez, viszont remekül megfértek egymás mellett, és jó ritmust kölcsönöztek az eseménynek. A szintén egyetemi berkekből érkező szerzők a félonline című internetes irodalmi lap gárdájához tartoznak. A 2006 óta működő folyóiratra egyébként is jellemző a társművészetekkel való aktív kommunikáció. Több alkalommal működtek közre a múlt szerdaihoz hasonló összművészeti happeningeken, például legutóbb a Kiszavalóshow alkalmával koncerttel ötvözött felolvasóestet tartottak színészek bevonásával. De maga a helyszín, a Kalicka Bisztró is fogékony, nyitott az ilyen típusú művészeti dzsemmelésekre, visszatérő programjai közül érdemes megemlíteni a JAK által szervezett CrossoVers sorozatot, amelynek keretében egy költőt és egy másik művészeti ág képviselőjét hívják meg.
Visszatérve a Filmes tésztához, hivatalosan nem szerepelt a programban képzőművészet, de mégsem kellett nélkülöznünk. A kávézó belső terének hardcore falkép-dekorációja is imponáló hatással bír, ezúttal mégsem erre fordítjuk a figyelmünket, hanem a hátsó traktusra, amely rendszerint kiállításoknak ad helyet. Jelenleg Fillér Máté a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő hallgatójának munkái tekinthetőek meg itt. Fejek című sorozata kábelekből összeálló arcokat ábrázol, mintegy ironikusan újrafogalmazva a reneszánsz piktor Arcimboldo gyümölcsökből, terményekből, tárgyakból kialakított portréit. A Tömeg című diptichon városi környezetben játékfigurák sokaságát ábrázolja, amely magán viseli a street art lazaságát és jókedvű pimaszságát.
Érdemes vadászni az összművészeti alkalmakra, mint amilyen a Filmes tészta, mert inspirálóak. Segítségükkel izgalmas generációs kapcsolódásokat, képzettársításokat, párhuzamokat, vagy éppen ellentéteket tapasztalhatunk, miközben formálódóban lévő alkotókat és alkotásokat ismerhetünk meg, amely, amellett hogy tanulságos, váratlan meglepetésekkel, rácsodálkozásokkal is szolgálhat. Mert a kép és a szöveg szépen összesülhet, és nem is akárhogy.
Máriás Attila: Sziszifuszi
Filmes tészta #1 – Kalicka Bisztró, 2012. március 21. 19.00.
Filmesek: Jozifek Zsófia, Kovács Gábor Attila, Molnár Lívia, Máriás Attila, Zsély Csilla
Írók: Patkó Levente, Balázs Zoltán, Retteghy Ádám, Kerber Balázs, Tinkó Máté
Moderátor: Braun Barna, félonline szerkesztője