Budapest 1956-2006, Jean-Pierre Pedrazzini, a Paris Match fotóriportere címmel rendezett szabadtéri fotókiállítást a Párizsi Magyar Intézet a Francia fővárosban.
Bő egy hónapon át látogatható Párizsban az 1956-os magyar forradalom egyik, mára világhírűvé vált francia áldozatának, Jean-Pierre Pedrazzininek a munkáiból készült szabadtéri kiállítás. A fotóriporter képei 1956-ban bejárták a világot. Akkor megmutatták a valóságot, azóta szembesítik a nyugati nagyhatalmakat a tétlenségük következményeivel. Ma már az egész világ meghajol az 1956-os forradalom és szabadságharc eszmeisége, hősei előtt. A kicsi magyar nemzet szabadságvágya és kiállása idollá vált. A tárlat azonban nemcsak a magyarok előtt tiszteleg, a harcokban elesett 29 éves fotós életének utolsó napjait is megörökíti. A most kiállított sorozat képei összehasonlíthatatlanok más korabéli riportokkal: ezeken a rombadöntött Budapest képeinek líraisága a felkelő nép tekintetéből sugárzó szolidaritással párosul – egy bátor és merész, s a szabadságért életével is fizetni kész fényképész felvételein. A Párizs belvárosában, a Saint Germain des Pres negyedben, a mindig zsúfolt Luxembourg kert szomszédságában bemutatott kiállítás a Párizsi Magyar Intézet, a Paris Match és a budapesti Francia Intézet összefogásával jött létre.
Kiállítási kurátor: Sarkantyu Illés
Technikai munkatárs: Bánszki Árpád
Jean-Pierre Pedrazzini
Jean-Pierre Pedrazzini Párizsban született 1927. január 30-án, svájci-francia családban. Nizzai és neuchâtel-i tanulmányai befejeztével, huszonegy évesen került az akkori idők egyik legismertebb, legnagyobb példányszámú képes hetilapja, a Paris-Match szerkesztőségébe. Vezető újságírók segítőjéből hamar sztárfotóssá emelkedett. Tíz év alatt bejárta a világot, Indokínától Egyiptomig, az Északi-sarktól a Kaukázusig. Igazi száguldó riporter volt: igyekezett mindenütt ott lenni, ahol történt valami. Paris Match megbizásából számos Kelet-európai utazáson vett részt.
1956-ban, a XX. kongresszus után egy pillanatra úgy tűnt, a Sztálint túlhaladó Szovjetunió közelebb kerül a világ másik feléhez. Jean-Pierre Pedrazzini nem politikai zarándokként akart a Szovjetunióba menni, mint a harmincas években oly sok nyugati baloldali értelmiségi. Inkább felfedezőként és autós turistaként. Barátjával, Dominique Lapierre újságíróval, feleségeikkel, egy „Paris-Match” feliratú autóval, a szovjet hatóságok által melléjük adott kísérővel 1956 nyarán tizenötezer kilométert tettek meg Moszkvától Grúziáig. Képes tudósításaik 1957-ben könyv alakban is megjelentek „En Liberté sur les Routes d’URSS” és „Russie portes ouvertes: photos de Jean-Pierre Pedrazzini” címmel.
A magyar forradalom hírére Pedrazzini azonnal Magyarországra indult, négy nappal a forradalom kitörését követően 27-én érkezett meg. Október 28-án Mosonmagyaróváron fényképezte a sortűz áldozatainak temetését, ezután Budapestre utazott. A harcok és a tűzszünet határán, a remény napjaiban érkezett a magyar fővárosba. Képein, amelyek bejárták a világot, ezt örökítette meg: a közeli tragédia emlékét és a remény felvillanását, a forradalom köznapi, névtelen hősei arcán.
1956. október 30-án reggel az összecsapás hírére a Köztársaság térre ment. A 29 éves fotóriporter részt vett a Köztárság téri összecsapások sebesültjeinek menekítésében is, ekkor szenvedett halálos sérüléseket. A Péterfy Sándor utcai Kórházba szállították, ahol azonnal megoperálták. Állapota szinte reménytelen volt, és ő mindenáron haza akart menni. A szovjet invázió előestéjén repülőgépen Párizsba szállították. 1956. november 7-én Jean-Pierre Pedrazzini meghalt.