Az egyén önkéntes jobbulási szándékában látta az
össz-társadalmi javulás zálogát a luteránus teológus és pedagógus August
Hermann Francke (1663-1727). Pietista tanai a protestáns vallási ágazatok
egymáshoz közeledését éppúgy szorgalmazták, mint a gazdagok részéről a
rászorultak segítését. Reformeszméi gyakorlatba ületetésére szegények és árvák
számára alapított intézményt 1698-ban, Halle kapui előtt. Tanításai még
életében Európa-szerte elterjedtek, sőt, eljutottak Amerikába vagy az ázsiai
kontinensen Indiába is.
Az 1728-ban alapított könyvtár, továbbá a barokk művészeti
és természettudományi bemutatóterem, illetve a levéltár számos terület részére
tartogat fontos forrásokat, amelyeket a róla elnevezett Kutatóközpontban
különféle projektek keretében tanulmányoznak német és külföldi szakemberek. A
Történelmi Árvaház épületében ma művelődési centrum működik, ahol évente több
tucatnyi tárlatot, valamint egyéb rendezvényt szerveznek. A Francke Alapítvány
területén jelenleg három óvoda, négy iskola és a hallei egyetem egyes intézetei
működnek. A magyar pietizmus atyjának Torkos Andrást (1669-1737) tartják, aki
Francke tanítványa volt. Többek között ő fordította németből magyarra Luther
Kis katekizmusát és Kéziratát Halle városában ki is nyomtatta. Francke tanait a
továbbiakban Halléban tanult magyar diákok fordították sorozatban. Az egyik
közülük – Szabó János (1695-1756) ottani példa nyomán árvaházat nyitott
1724-ben Nemescsó községben. Francke famulusai közül a leghíresebb Bél Mátyás
(1684-1749), aki sok éven át a „Klein-Halle”, vagyis Kis-Halle-ként emlegetett Pozsonyban
működött, mint lelkész, iskolai rektor és tudós, aki nevét véglegesen Notitia Hungarieae historico-geographica című
művével írta be a hazai szellemtörténetbe. Daniel Wesely: Matthias Bél und der
Einfluss des hallischen Pietismus auf Kirche und Schulwesen der Slowakei (Bél
Mátyás és a hallei pietizmus hatása a szlovák vallási és iskolai életre) című
kötete 1995-ben jelent meg Francke tanainak kelet-európai kisugárzásáról.
A Francke Alapítvány az NDK-évtizedek viszonylagos
elszigeteltsége után a rendszerváltástól kezdve ismét európai szintű
intézménnyé vált, az ország szétszakított két felének egyesítése óta pedig az
NSZK keleti felének egyik legkiemelkedőbb kulturális központja. Érdemei
elismerése végett nem véletlenül terjesztették fel a közelmúltban az UNESCO
Világemlékezet Listájára. 1997-től fokozatosan újjáéledtek a 18. században oly
aktív szász-magyar művelődési kapcsolatok is. Előbb rendszeres információcsere
indult be, illetve egy ottani magyar könyvállomány fokozatos kiépítése. Aztán a
berlini fal leomlásának évtizedes jubileumán Sachsen-Anhalti és Magyar
Kulturális Hetet rendeztek a Francke Alapítvány intézményeiben. Az
ezredfordulótól az Országos Széchényi Könyvtárral megkötött kölcsönös
együttműködési szerződés aláírása óta a hazai kutatók két-két hónapos hallei
munkájának eredményeként folyamatosan kerülnek a szélesebb nyilvánosság elé a
könyvtári vagy levéltári gyűjteményekben őrzött legfontosabb hungarika
dokumentumok. Már három év múlva megjelent a „Hallesche Quellenpublikationen und
Repertorien” (Hallei Forrásközlések és Repertóriumok) sorozatban a „Die
Hungarica-Sammlung der Franckeschen Stiftungen zu Halle” (A hallei Francke Alapítvány
hungarika gyűjteménye) első kötete „Portraits” (Arcképek ) elnevezéssel, Verók
Attila és Rózsa György gondozásában. Az ottani állomány további, tüzetes
feltárása során a magyar szakértők történelmi térképek és látképek gazdag
tárházára bukkantak, amelyet most a második kötetben tettek közzé „Historische Karten und Ansichten”
címmel. A Brigitte Klosterberg–Monok István szerzőpáros száznál több színes
képpel illusztrálta az albumot Pászti László, valamint Verók Attila
közreműködésével. Ezek a sajátos reprodukciók új, eddig ismeretlen oldalairól
világíthatják meg hazánk történetét. Az ünnepélyes könyvbemutatót egy
vándortárlat megnyitása kísérte, amely két tucatnyi tablón nyújt tájékoztatást
a Francke Alapítvány több évszázados krónikájáról és aktuális tevékenységéről
egyaránt. Az érdeklődők július 11-éig láthatják Budapesten a vendégkiállítást
az Országos Széchényi Könyvtár lépcsőházának előcsarnokában, a Budavári Palota
F épületének emeletén.