Az 1913-ban a Budapesti Szépművészeti Múzeum anyagaként ideiglenesen Marosvásárhelyre letétbe került Bernády-Gyűjtemény 94 év eltelte után érkezik ismét hazánkba. A szentendrei MűvészetMalomban 2007. október 20. és 2008. február 17. között megrendezendő kiállításon olyan munkákat mutatnak be, amelyet eddig még nem láthatott a magyar nagyközönség. Többek között Barabás Miklós, Lotz Károly, Munkácsy Mihály, Ferenczy Károly és Fényes Adolf festményei tekinthetők meg. A kiállított 44 kép biztosítási értéke 1 millió 600 ezer euró, azaz több mint 400 millió forint.
Dr. Bernády György (1864–1938) egykori marosvásárhelyi polgármester a város képtárának megalapításához kért letétbe 1913-ban 68 képet a budapesti Szépművészeti Múzeumtól. Az intézmény anyagát ezt követően 15, a város által vásárolt alkotással bővítette, így 83 festmény képezte a gyűjtemény törzsanyagát.A XX. század elején kölcsönkapott munkák a Trianoni békeszerződést követően a román állam tulajdonába kerültek. A gyűjtemény a múlt században hosszabb-rövidebb ideig látható volt a marosvásárhelyi képtárban, majd 50-60 éven keresztül raktárak és pincék mélyén porosodott. A törzsanyag a szentendrei kiállításnak köszönhetően azonban most méltó helyre kerülhet, az anyaországban eddig nem ismert, ám vitathatatlanul a magyar képzőművészet szerves részét képező alkotásokat négy hónapon keresztül tekinthetik meg a MűvészetMalomban az érdeklődők. A tárlaton marosvásárhelyi gyűjteményből válogatott munkák mellett az 1940-es évek elején Magyarországra visszakerült és jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő képek is helyet kapnak.
A szentendrei tárlat 100 év magyar festészetét öleli fel. A kiállításon a legkorábbi mű egy 1838-ban készült – a modern magyar festészet kezdeti éveit képviselő – biedermeier szellemiséget tükröző Női arckép, mely az erdélyi születésű Barabás Miklós (1810–1898) munkája. Megtekinthető az akadémikus szabálytiszteletet sugárzó, az Erdélyben alkotott Dósa Géza (1846–1876) Tanulmányfej, illetve Gyárfás Jenő (1857–1925) Öreg székely című festménye.
Kétségtelen, hogy a gyűjtemény igazi presztízsét Munkácsy Mihály (1844–1900) Mosónők és Paál László (1846–1879) Erdő mélyén című remekművei jelentik, melyeken megtapasztalható a Barbizonban töltött időszak alatt elsajátított technika: a mély és erős színfoltok alkalmazása. Lotz Károly (1833–1903) ugyancsak az európai értékek elsajátítói és hazai meghonosítói körébe tartozik, akinek –  egy másik mellett – egy szimbolikus hátteret sem nélkülöző nagyszerű Múzsa lanttal című képét láthatják az érdeklődők.
Vaszary János (1867–1939) Ádám és Éva című munkája is a Bernády-gyűjtemény magját képezte, ez a festmény is megtekinthető most Magyarországon, ám a szentendrei kiállítás szervezői lemondtak az alkotás kiállításáról, hogy azt a Magyar Nemzeti Galéria mutathassa be, a jelenleg ott zajló Vaszary életmű-kiállításon.
A MűvészetMalomban helyet kapott Zichy István (1879–1951) Szent Margit legendája, Éder Gyula (1875–1945) Salomé, Jendrassik Jenő (1860–1919) Lidérc, Kardos Gyula (1857–1908) Az Istenfélő Jób, vagy Poll Hugó (1867–1931) Miatyánk című munkája is.
A Nagybányán alkotott Ferenczy Károly (1862–1917) erőteljes posztimpresszionista látásmódjával a XX. századi magyar művészet modern vonulatának meghatározója. A kiállításon életművének egyik csúcsát jelentő Krisztus sírbatétele, valamint Szinyei Merse Pál arcképe látható.
Hozzá hasonlóan a megújuló festészeti nyelvet beszélte Réti István (1872–1945), akit Interieur és Thorma János (1840-1937), akit pedig Tessitori Nóra arcképe című munkája képvisel a tárlaton. A Szolnoki festőiskola tagjai is a gyűjtemény, így a szentendrei kiállítás részei: Deák-Ébner Lajos (1850–1934), Fényes Adolf (1867–1945) Szlányi Lajos (1869–1949), és Zemplényi Tivadar (1864–1917) alkotásai is megtekinthetőek.
Míg Mészöly Géza (1844–1887) Őszi naplemente a Balatonnál című munkája a jellegzetesen magyar táj életteli megjelenítésével gazdagítja a tárlatot, addig három erdélyi születésű, és jobbára Erdélyben alkotott festő, Pataky László (1857–1912) Krumpliszüret címet viselő alkotása, Veress Zoltán (1868–1935) hat kiváló pszichológiai jellemzést adó portréja és Vida Árpád (1884–1915) szecessziós látásmódban készített Női portréja sajátosan helyi arcokkal, jellemekkel és élethelyzetekkel ismerteti meg a látogatót.
A szentendrei bemutatóhoz 5000 darab, 150 oldalas bővített szakmai katalógus készül, amely a maga nemében szintén egyedülálló és hiányt pótol. Bekerült a kiadványba az egykori Bernády-gyűjtemény valamennyi darabja (a kiállított és kimaradt művek egyaránt), emellett a gyűjtemény létrejöttének és történetének hiteles dokumentációját is tartalmazza.

A kiállítás a Maros Megyei Múzeum és a MűvészetMalom együttműködésével, közös szervezésben jön létre, amelynek fővédnökségét és anyagi támogatását Markó Béla, az RMDSZ elnöke, illetve Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter vállalta. Védnökséget vállalt még: Irina Komarovski, Románia rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Lokodi Edit Emőke, Maros Megye Önkormányzatának elnöke továbbá Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára és Szűcs Lajos, Pest Megye közgyűlésének elnöke. A kiállítás kurátora: dr. Sütő Csaba, a Szentendre Művészetéért Alapítvány ügyvivője.
A 2005-ben rendezett, a Máramaros Megyei Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria anyagából válogatott Nagybánya-kiállítást követően született meg az a programterv, amely szerint a következő években Határtalanul címmel a Kárpát-medence múzeumai jelentősebb, magyar vonatkozású képzőművészeti gyűjteményeit is bemutatják Szentendrén, a MűvészetMalomban. Ennek a sorozatnak első, és bizonyára kiemelkedő állomása a marosvásárhelyi Maros Megyei Múzeum Bernády-Gyűjteményének bemutatása.

Bernády Györgyöt 1902-ben választották közfelkiáltással Marosvásárhely polgármesterévé. Az általa elindított beruházásoknak és fejlesztéseknek köszönhetően a város lakossága 13 év alatt húszezerről harmincezerre nőtt. Nevéhez fűződik Marosvásárhely modern városközpontjának kialakítása, villany- és vízvezetékkel való ellátása, a közigazgatás újjászervezése, intézményhálózat létrehozása, középületek, gyárak építése és korszerűsítése. A polgármestersége alatt épült, mára már a város jelképévé vált Városházán és Közművelődési Palotán kívül számos iskola és a kereskedelmi és iparkamara megalapítása, 117 új utca nyitása, 3000 telek kialakítása, a Maros szabályozása, gátépítés, Műcsatorna és hidak építése, víztisztító üzem, víztározók, szennyvíztelep építése, gyermekmenhely, Polgári Sportlövőde létrehozása is neki köszönhető. Tervei az I. világháború, illetve az azt követő trianoni békeszerződés miatt nem valósulhattak meg teljes egészében. 1926–1929 között ismét polgármesterré választották. 1926-tól Maros-Torda vármegye parlamenti képviselője lett. 1930-ban kivált az Országos Magyar Pártból és megalakította a Polgári Demokratikus Blokkot. Bernády 1938. október 22-én halt meg Marosvásárhelyen.