A Londonban élő Hiraki Sawa első önálló kiállításával mutatkozik be a Chisenhale galériában, művei azonban nem ismeretlenek az angol közönség előtt, hiszen az elmúlt években számtalan csoportos kiállításon keltettek feltűnést. Sawa most bemutatott Hako című installációja hat videoanimációt tartalmaz, melyekhez Takeshi Nishimoto komponált zenét.A videókon manipulált tájképek és konstruált terek jelennek meg, a néző azonban soha nem lehet biztos abban, milyen mértékben manipulált az elé táruló látvány. A fantázia és a valóság határa összemosódik. A legkülönösebb projekció egy ingaórát mutat, amely körmönfont módon mindig a valós időt mutatja, majd mint valami vándormotívum, a játékóra, ami talán egy babaház tartozéka, egy másik videón is feltűnik, szürrealista asszociációkat keltve egy orientális tájban. A filmekben egy sinto kolostortor kerjte, egy szennyvíztelep közeli tengerpart és egy nukleáris erőművet övező táj kerül közös nevezőre, majd minden relativizálódik egy babaházra emlékeztető baljóslatú konstruált tér kontextusában.
Sawa az installáció dramatizált elrendezésével, illetve az azt kísérő zenével olyan teret konstruál, amely valósággal beszippantja a nézőt. A teátrális prezentáció narratívát sejtet, ami azonban rejtve marad, a néző pedig úgy sétál fel és alá a lassan változó tájakat láttató vásznak között, ahogy a madarak köröznek Sawa egyik videóján a szennyvíz tengerbe ömlésének pontjánál.