A Viennafair új orosz tulajdonosa, Sergei Skatersikov a megújulás szándékával rendezte meg az idei vásárt szeptember 20-23 között, amit a New Contemporary elnevezéssel is hangsúlyozni kívánt. Az új stáb arra törekedett, hogy megmutassa, a világ megváltozott, de Bécs képes követni a változásokat, és azok a beidegződések, sémák, geopolitikai és kulturális választóvonalak – Kelet/Nyugat, Észak/dél, kapitalizmus/kommunizmus – amelyek alapján a világot értelmeztük korábban, mára érvényüket veszítették.
A DIYALOG programban a török művészeti színtér mutatkozott be és az Isztambuli Biennále anyagából kaptak ízelítőt a bécsiek. Emellett lehetőséget kaptak a volt szovjet tagköztársaságok – azeri, fehérorosz, grúz, kazah, ukrán- művészei saját országuk kurátorai által gondosan összeválogatott munkákat kiállítani.Christina Steinbrecher és Vita Zaman művészeti vezetők törekvése nemcsak arra terjed ki, hogy a Viennafair új dátumát minden nagy gyűjtő írja be a naptárába, de új potenciális vásárlókat, leginkább a fiatal generációt akarták elérni. Épp ezért nagy gondot fordítottak a külsőségekre, feketére festették a padlót, szellősebb standokat alakítottak ki, a két fiatal (és csinos) művészeti vezető plakátjával teleragasztották Bécset. A hölgyek a vásár arcai lettek, gyakran szerepeltek a médiában, a csapból is ők folytak, emellett gyakran feltűntek a standok között, sokszor vezettek személyesen csoportokat. A vásár blogján (thenewcontemporary.com) is legtöbb posztban szerepelnek vagy róluk szól, mert részt vettek egy orosz művész performance-ában, vagy riporterkednek a videóanyagokban. Ez egyrészt hatásos, másrészt szokatlanul személyes reklám. A galériák egy része meg is fogalmazta a kritikát, miszerint a vásárigazgatók elvitték a show-t és az osztrákok közül is volt, aki túl agresszívnek érezte ezt a fajta kommunikációt. A Viennafair szemmel láthatóan törekedett rá, hogy trendi és dinamikus legyen. Nagyon számítottak az orosz gyűjtőkre, akik közül sokan meg is érkeztek, Daria Sukova, Roman Abramovics partnere már a megnyitón jelen volt.122 galéria vett részt a vásáron, köztük hat magyar – az acb, Inda, Kisterem, Molnár Ani, Viltin – és az osztrák-magyar Knoll Galéria.A vásár üzleti újítása szerint egy műkincsalap (Art Vectors Investment Partnership) vásárolt 1 milllió euro értékben a vásári anyagból. Minden galéria benyújthatott egy 3 műalkotást tartalmazó pályázatot, amiből a nemzetközi zsűri (Joseph Backstein, a Moszkvai Kortárs intézet igazgatója, Levent Çalıkoğlu, az isztambuli Modern Múzeum kurátora, Nicolaus Schafhausen, a bécsi Kunsthalle igazgatója, Rainald Schumacher független berlini kurátor) döntése alapján kiválasztottak több mint 50 alkotást, a 1 millió euro nagy részét elköltöltötték már az első napon. Több magyar vonatkozású eladás is ismert: a Knoll Galériától Erbossym Meldibekov objektjét vásárolták meg, a Ljubljanai P74 galériánál pedig Szombathy Bálint fotóira és kollázsaira is akadt vevő.Az orosz galériák kiemelkedő forgalommal zártak. A sajtószobában ugyan egy idős osztrák újságíró értetlenkedett azon, mi értelme van vajon annak, hogy idejönnek az orosz galériák, aztán utánuk repülnek a gyűjtők és itt megveszik, amit otthon is megvehetnének, aztán megválaszolta magának a költői kérdését: This is artbusiness. Íme a videónk ArtP