Open Collections – ez áll a LudwigInzert bejárata fölött. A Ludwig
Múzeum kihelyezett kiállítótereként funkcionáló Józsefvárosi Galéria
második kiállítása a múzeum baráti köréhez tartozó VIP-gyűjtők
kollekcióiból mutat be egy válogatást. Azonban nem a Műcsarnokban
megvalósult Kortárs magángyűjtemények sorozat folytatódik – a Lumú
inkább csak semleges viszonyt ápol a gyűjtőkkel.
A VIP-tagok olyan műveket válogattak, amelyektől csere vagy eladás útján megválnának. Műgyűjtők között bevett szokás egymás között cserélgetni, frissíteni a gyűjtemény profilját. Míg ez eddig két fél között, zárt ajtók mögött történt, most a nyilvánosság bevonásával és akár közreműködésével van erre alkalom, mivel a cserelehetőség nem korlátozódik a kiállításon szereplő gyűjtőkre.
A kollekciók többsége már a nagyközönség számára is ismerős lehet. Korábban a Műcsarnok említett sorozatán (Spengler Katalin – Somlói Zsolt, Gerő László, Pálfi György), a Francia Intézet (Szűcs Tamás), a Vízivárosi Galéria vagy Godot Galéria kortárs magángyűjteményeket bemutató tárlatain (Szép Péter) szerepeltek.
Néhány korai munka (például Hencze Tamás 1964-es alkotása) kivételével a művek többsége a kilencvenes évektől napjainkig datálódik. Magyar művészek (Szirtes Jánostól Szemethy Imrén át Köves Éváig) mellett több külföldi alkotó is szerepel: a német Jonathan Meese vagy a londoni Haunch of Venisonben pár hete bezárt nagy egyéni kiállítással szereplő ugyancsak német Anton Henning, esetleg a Ludman Lajos gyűjteményében szereplő Lars Teichmann. Jól látszik, hogy a nemzetközi nyitás egyre több gyűjtőnek magától értetődő. Talán a kurátori kontroll hiánya miatt, a viszonylag kisszámú kínálatban feLugossy László vagy Bukta Imre több munkája is felbukkan.
A művek két kivétellel mind falra helyezhető, többnyire olaj-vászon alkotások, a szobrászatot csak Böröcz András kisméretű, ceruza-radír (Szív) és ceruza-toll (Darutollas kalap) plasztikái képviselik. A nézőben hamar felmerül a kérdés: vajon a műfajilag konzervatív vonulat a kollekciók jellemzője vagy pont ettől az iránytól távolodnának az eladások révén? És a gyűjtői szemlélet lendületes váltásait jelzi, hogy több egészen friss alkotás is bekerült a kiállításra, vagy a közelmúlt munkáitól könnyebb megválni? A megnyitó közönségének leggyakrabban emlegetett dilemmája az volt, hogy a kiállításon szereplő művészek negatívumként élik-e meg, ha egy gyűjtő megválik egyik munkájuktól vagy lehetőségként egy új gyűjteménybe, közegbe kerülésre?
A gyűjtés szubjektív folyamat, a kollekciók sokszínűsége a kiállításon is tetten érhető. A megvalósult tranzakciók után a baráti kör egyesülete is profitál 5% erejéig, így a helyszín kereskedelmi galériává válik, igaz, csak két hét erejéig. A gazdasági válságban nem mellékes, hogy így a baráti kör kasszája pozitív mérleggel zárhat és a gyűjtőknek sem kell pénzt mozgatni új műtárgyhoz. A néző meg elgondolkodhat, milyen környezetből került ki a „cserealap”.
LudwigInzert
2010. július 22. – 2010. augusztus 8.