A meghívóról Anton Prinner szegezi ránk gyermekien naiv, bánatos tekintetét, mintha arra várna választ, miért is van annyi szenvedés a világban. A portré Loulou Tayëb alkotása, akinek legújabb festményeit a Caractère könyvkiadó és galéria mutatja be.
A kiállítás, amelynek a művész a „ Les Lumineux” címet adta, azoknak a már nem élő személyeknek a portréiból nyújt válogatást, akik – műveikkel vagy személyiségükkel – fényeket gyújtottak Tayëb eddigi életében. Közéjük tartozott a szobrász, grafikus és festő, Anton Prinner is, akivel a hatvanas évek elején hozta össze a sors a Montparnasse-negyedben, és akitől máig ható példát kapott emberségből, művészi becsületességből, és útmutatást szobrászi, metszetkészítői munkájához.
Prinnerrel együtt, Tayëb az irodalmi és művészeti élet különös figuráit, üstököseit vonultatja fel elöttünk. Ha csak a vonások hasonlóságra helyezné a hangsúlyt, a portrék nem lennének ennyire kifejezőek megrázóak. «Tayëb a lázadó moszkvai Majakovszkijt maghreb rosszgyerekké változtatja portréján. Mint ahogy Loulou Tayëb ecsetvonásai Anna Franknak is észak-afrikai vonásokat kölcsönöznek. Ez engem az első japán metszetkészítőkre emlékeztet, akik a nyugati embereket csak ferdevágású szemmel tudták ábrázolni.» – írja a katalógusban a tunéziai születésű festőről Marc Albert-Levin, műkritikus. A időről-időre forradalmárként visszaidézett Majakovszkij Tayëbnél egészen másképpen, egy egyéni szabadságát kereső és szerelmes fiatalember képében jelenik meg.
Loulou Tayëb a tekintetekben, az arcokba vésett vonásokban, gondolatokat, érzelmeket láttat velünk : mindazokat a benyomásokat, emberi értékeket, amelyek modelljeiben megragadták. Művészetének forrását elsősorban az emberi kapcsolatok adják: a mély nyomot hagyó találkozás a titokzatos Samuel Beckett-tel a Petit Suisse – bárban, Cornelis Escherrel egy hollandiai idősek otthonában, vagy a hallgatag Eduardo Luizzal – akinek figuratív festészetét csak jóval később értette meg -, a montparnasse-i kávéházakban. A szintén személyesen ismert Michel Haddad festőművész szorongásainak, a magát a «művészet áldozatának» tituláló montparnasse-i táncos, Henri Grabman páratlan koreográfiáinak, és az izzó képeket festő Beaufort Delaney felvidító személyiségének emléke mellett, a «csak» alkotásain keresztül ismert Yves Tanguy új formákat életrekeltö szürrealizmusa, Wols szenvedésben született képei, és Sklavos rejtélyek kulcsát kereső, erőteljes szobrai táplálják Tayëb művészetét.
A bemutatott személyeken keresztül, a festő, aki számára a legfontosabb értéket a humanizmus, a szolidaritás, a tolerancia és az őszinte művészi elkötelezettség jelenti, tulajdonképpen saját prortréját tárja a közönség elé.