Látványos élő festés és emberbarát techno zene adja a Berlin és New York underground művészi szcénáját is meghódító, Jim Avignon akcionizmusának alapját. A német származású művész múlt hét szombaton az A38 hajón mutatkozott be a magyar közönségnek.
„Mindenkinek, akinek van mondanivalója, csak egész egyszerűen ki kéne nyitnia a száját.” Jim Avignon ars poétikája az érdeklődő közönséggel való állandó kapcsolattartáson alapszik, a művészvilág elszigeteltsége és arroganciája ellen lép fel. Az idén negyvenöt éves alkotót a legtöbben a kilencvenes években elkövetett nagylelkű donációjáról ismerik, amikor is Avignon mintegy nyolcszáz művét ajándékozta el Frankfurtban. „Sokkal szívesebben adok el ezer képet darabonként egy dollárért, mint egyetlen munkát ezer dollárért.” – hangoztatja gyakran jól ismert mottóját.
Jim Avignon szerzői kézjegye ma már könnyen felismerhető, a pop artot a német expresszionizmussal keresztező alkotó vásznain ténfergő figurák olykor Picasso szürrealista karaktereire reflektálnak, máskor Ketih Haring egyszerű vonalvezetésű rajzait idézik. A festményeket mély ideológiákkal megspékelő művészekkel ellentétben azonban Avignon munkái gyakran csupán „szórakoztató firkák” mindenféle rejtett tartalom nélkül. „Sosem volt konkrét elképzelésem arról, hogy ki akarok lenni, és ki nem. Több irányzat is hatással volt rám. A munkám egyszerűen elemek, figurák, szimbólumok mikrokozmosza”.
Avignon sosem vett részt hivatalos művészeti képzésben. Saját elmondása szerint ennek az volt a közvetlen oka, hogy a település, ahol kamaszéveit töltötte mindössze egy számottevő művészeti iskolával büszkélkedhetett, amiről viszont az a hír járta, hogy csak lányok vagy a futball iránt érdeklődő fiú növendékek kerülhettek be. Avignon így egyszeriben mindkét kategóriából kiszorult. Helyette a kortárs zenészek mintájára az autodidakta ismeretszerzés és a szabad önkifejezés útját választotta.
A húszas éveit jórészt a nagyobb német városok között ingázva töltötte, hiszen akkoriban a belföldi vasúttársaság alacsony áron mérte az interrail jegyeket a huszonhat év alatti fiataloknak. A vándor életmód hamarosan meghozta gyümölcsét, Avignonnak sikerült beférkőznie az úgynevezett rejtett (off-scene) piacra, ami egyrészt ismertté tette a művészetére érzékeny közönség számára, másészt lehetőséget adott, hogy képeit a galériák bábáskodása nélkül értékesítse. Techno klubokban, kávézókban, kocsmákban állította ki munkáit, melyeken általában mindössze száz és kétszáz márkáért adott túl.
Az alacsony árakat a technika és a felhasznált eszközök óvatos összeválogatása tette lehetővé. Avignon vászon helyett papírra fest, olaj helyett víz alapú festékekkel dolgozik. Ez nemcsak az előállítási költségeket csökkentette, de mobil életviteléhez is kitűnően passzolt: „Egyszerűen fogtam magam, összetekertem húsz képet, a hónom alá csaptam őket, és irány a vonat”. Karrierje csúcspontján igazi tömegtermelő volt, saját műtermében, asszisztensek közreműködésével akár két tucat művet is készített naponta. Bár még ma is képes nagy hatásfokkal dolgozni, általában egy-két képpel végez egy „műszakban”.
A zene mindig is szerves részét képezte életének, habár a képzőművészeti kibontakozás megelőzte előadóművészi pályáját. Először mindössze működő DJ-knek segédkezett abban, hogy alkotásainak kivetítésével (animálásával) hátteret biztosított műsoraikhoz, később azonban ő maga is kipróbálta a zenekeverés művészetét. Technikája abszolút unikális, a látvány és a muzsika egyelő szerepet játszik féktelen koncertjein. Komikus techno-bulijain neodadaista álarcokban mulatnak az jelenlévők, míg a lenyűgöző kulisszát természetesen saját rajzai biztosítják.
Jukebox (animáció: Alex Budovsky)
Avignon múlt heti magyarországi műsora egyfajta összművészeti egyveleg volt egy jó adag karneváli hangulattal fűszerezve: performance, filmvetítés, kiállítás, koncert. Avignon kihozta magából a legjobbat. Azok, akik lemaradtak a hajón megrendezett villám-tárlatról, a héten Stuttgartban és Berlinben csíphetik el a vándor-művészt.
Bővebb információk Jim Avignon honlapján.