Néhány nap különbséggel két kiállítása nyílt Budapesten Oláh Marának, a
romafestészet egy személyes intézményének és élő legendájának. Mindkét
helyszínen a nemrégiben festett művei láthatóak, azonban a két
kiállítóhely különböző profilja miatt más a két együttes hangulata. A
non-profit galériaként működő Liget Galériában Sugár János képzőművész
és a Képzőművészeti Egyetem elméleti szakos hallgatói – a helyszűke
miatt – főleg kisebb méretű képeket helyeztek el, érdekes és intelligens
konstellációban. Még cigarettás dobozban is láthatóak miniatűr
festmények. A Karinthy Szalonban a Cigány – Élet – Képek című tárlaton
főként a nagyobb és reprezentatívabb, árakkal is ellátott festményeket
tekinthetjük meg. Ide befért Mara lányáról készült (kevésbé sikerült)
sorozata is.
Oláh Mara (művésznevén Omara) több mint 20 évvel ezelőtt, 43 évesen kezdett el festeni. Magánéleti tragédiáit az addig takarítónőként dolgozó asszony így tudta csak feldolgozni. Környezete kezdeti értetlensége ellenére tovább festett, sőt a kilencvenes évek közepén budapesti lakásában megnyitotta az első roma galériát. Most, 15 év elteltével egy Szarvasgede nevű kis faluban felépített „luxus putrijában” ismét galériát nyitott. Az időközben ismertté vált Omara műveit legutóbb a bécsi MUMOK Gender Check kiállításán lehetett látni. Oláh Mara művészete nagyon személyes, ugyanis élete történetét meséli el festményein. A farost lemezre készített művek narratívan jelenítenek meg régi vagy újabb emlékeit, például amikor 1975-ben nyolcan akartak Mara Trabantjába beférni, hogy egy lakodalomba menjenek pénzt keresni vagy amikor két évvel ezelőtt elrémült az EU-ra fittyet hányó putrik láttán. A humor mellett legtöbb képe a mélyről feltörő érzelmeit, főleg dühét jelenítik meg a cigányok ellen irányuló előítéletek miatt. Saját megaláztatásait képregényszerűen meséli el. Többszörös kisebbségi léte miatt (úgy mint roma és úgy is mint nő) Omara a diszkrimináció ellen küzd. Személyes élményei miatt hitelesen reflektál a magyar cigányság szociális és politikai helyzetére. Képei naivitása és bájos ügyetlensége sok kritikát kap, erre egyik képén így reagál: „ha megölöm magam, akkor sem tudok fotószerűen festeni”. Művészetének nem is ez a lényege. Az élénk színekkel megfestett képeken a szöveg legalább annyira fontos, mint a látvány. Oláh Marát naiv roma művésznőnek szokták nevezni, és a cigány művészetre általában is a naiv terminológiát használják. Ez annyiban helytálló csak, hogy nem képzett művészekről van szó (bár mostanában már akad kivétel), de a naiv művészeten belül a roma művészet olyan egyéni látásmódot képvisel, ami miatt megérdemli a külön kategóriát. A legismertebb cigány festő, Balázs János meseszerű felfedezése hozta meg az érdeklődést a roma művészet iránt a hatvanas-hetvenes években. A sikerének köszönhetően kezdődött el a roma művészet – akadozó – integrációja a kortárs művészetbe. Hosszú szünet után az intézményesülés 2007-ben vett új lendületet (sőt, jött divatba), amikor a Velencei Biennálén megnyílt az Első Roma Pavilon – ahol természetesen Omara művei is szerepeltek.