Furcsa élmény 1998-ban a WTC kilátójáról szemlélni New York hatalmas felhőkarcolóit, 2001-ben élőben televízión keresztül döbbenten figyelni a tornyok összeroppanását, 2004 augusztusában, hat évvel az eredeti látványa és élménye után ismét ott lenni, érezni a félelemmel teli légkört, a választási kampány előestéjén látni a Central Parkban gyülekező tüntetőket, az óriási rendőri készültséget, a város fölött folyamatosan köröző helikoptert, melynek zaja egy percre sem engedi lanyhulni a veszélyeztetettség érzetet, valamint itthon, szeptember 12-én elmenni a moziba és megnézni Michael Moore: Fahrenheit 9/11 című filmjét. A film több mint döbbenetes, ha nem voltunk demokraták, hát akkor nosza, most azzá váltunk. Ennek a derék dokumentumfilm-rendezőnek sokat köszönhet a világ. Megtette mindannyiunk helyett azt, amit ma meg kellett tennie: felnyitotta az emberek szemét, művészi eszközökkel helyettünk is szólt, mit szólt, ordított: emberek a hatalom kihasznál, felhasznál bennünket. Michael Moore honlapján többet olvashatnak róla: http://www.michaelmoore.com/ A film dokumentumfilm, a mai valóság a politikai kampály és Daniel Libeskind építész WTC újjáépítési terve.
„A terv szimbolikája gazdag és sokszólamú. Az emlékhely az egyik összedőlt épület lábnyoma, 27 méter mély gödör. 30 méter magasról lezúduló mesterséges vízesés emlékeztet a tragédiára. Fent a hősök parkja állít emléket a mentésben helytállóknak. A legmegkapóbb a Fény Ék, egy dísztér, ahol évente szeptember 11-én reggel nincsen árnyék! A telken csigavonalban öt felhőkarcoló áll. A legmagasabb a Szabadság-torony, felső szintjein kertekkel, amiket 100 méter magas, aszimmetrikusan kiemelkedő, áttört árboc koronáz. A Szabadság-szobor visszhangjaként. … 2003 júliusában Silverstein (az éppíttető) emlékeztette a Kikötői Hatóságot, hogy a tervet teljesen át kell dolgozni. Az áttervezéssel már meg is bízta David Childs építészt, aki annak a Skidmore, Owings & Merrill (SOM) mammut tervezőcégnek a tanácsadója, amely egyike volt a sikertelen pályázóknak. Ámbár annak a tervezőcsapatnak ő nem volt tagja. Pályafutását 1968-ban kezdte Washington DC-ben, különféle kormányzati munkákkal. Tervezett szállodákat, irodaházakat, repülőteret Hongkongban és az amerikai követséget Ottawában. Több egyetemen is tanít. Nem senki, de nem is valaki. Megbízható, tapasztalt testületi építész.
– A tervem természetesen módosult. De minden, amit hozzáadtak, valami jót hozott a tervbe. Valami olyasmit, ami az eredeti gondolatok felerősítése, sőt javítása – mondja Libeskind. – Én erre a tervre nem mint sajátoméra tekintek. Ez a terv New York terve. Az, amelyik éppen a gyakorlatiassága miatt nyert. Az az igazi művészet, hogy együtt kell dolgozni az üzlettel. Végtére piacgazdaságban élünk – teszi hozzá.” (NSZ, 2004/9/11, Borvendég Béla Kossuth-díjas építész)