Egy kétrészes kiállítás második installációja, a Shu betekintést enged az 1970-es évek Kínájának művészeti virágzására, és az 1989-ben brutálisan levert Tiananmen téri tüntetések utáni elsivárosodásra.
Qiu Zhije fénykép-könyvtára, amely a China Institute lépcsőfeljárójának falait takarja, evidenssé teszi az 1980-as évek információ-robbanását, ahogy a Mao kultúragyilkos vörös terrorja után megnyíló Mennyei Birodalomba elkezdtek beáramlani az európai és amerikai kultúrák hírei, produktumai, és újra megjelennek az addig betiltott kínai klasszikusok is. Qiu Zhijie könyvborítókat fényképez évtizedek óta. Régi kínai könyvek, természettudományos munkák, Plato, Disraeli és Harold Bloom értekezéseinek borítóit láthatjuk a falakon. Ezek a könyvek kincseknek számítottak a Tiananmen tér tankjainak megjelenése előtt, utána pedig az eltiport szabadság miatt érzett düh és elkeseredés forrásaivá váltak. Zhang Xiaogang Private Notes (Privát jegyzetek) című, 1991-ben keletkezett sorozatának lapjain a levélírással, olvashatatlanná tett kézíratok dekódolósával kétségbeesetten próbálkozó művészt látjuk, útban az őrület felé. Az érzékeny tusrajzok az elme elborulását testrészek – fej, torzó, orr, szemek, fülek, nemiszervek, végtagok – hiányával mutatják. Ha nehéz a szavakhoz való hozzáférés, mondják a képek, nem beszélhetünk szabadon.
China Institute, New York