Ezzel a felirattal érkezett meghívó invitál a Nagyházi Galériába, ahol több mint háromszáz hamis festmény tölti meg a belső terem teljes falfelületét. A Falk Art Fórum keretében megrendezett bemutató anyaga, néhány kivételtől eltekintve, egy magángyűjtő szorgos munkájának eredménye. A képeket nézegetve elgondolkodhatunk az emberi hiszékenység határtalanságán; egy-egy hamisítvány még a legjobb gyűjteménybe is becsúszhat, de szinte csak az? Elképesztő. Persze, könnyű dolgunk van, hiszen mi tudjuk, itt minden hamis. De, hogy mihez képest hamis, azt mindenki csak egyéni ismeretei alapján döntheti el, mert a képekhez nincs semmilyen tájékoztató; szótlanul lógnak a falon és őrzik titkukat. Fejtsd meg, ha tudod. Becsüsvizsgára kiválóan alkalmas lenne a terep, de a szélesebb publikum számára elkelne némi segítség. A napjainkban is keresett magyar művészek, mint például Scheiber, Kádár, Rippl-Rónai, Aba-Novák nevével jelzett „alkotások” többségének megítélése az egyszerűbb kategóriába tartozik, de mit kezdjünk a külföldi, gyakran szignó nélküli képekkel? Mitől hamisak? Néhány láthatóan rosszul van megfestve, de ettől még nem lenne feltétlenül hamisítvány, csak dilettáns. A kérdések sajnos a levegőben maradnak, pedig a kiállítás kiváló alkalom lenne arra, hogy a nagyközönség bepillantást nyerjen a hamisítás rejtelmeibe.
Természetesen, magunk is rájöhetünk néhány trükkre, ha figyelmesen nézegetjük a képeket. A hamisítók egyik kedvenc fogása, hogy egy adott művész különböző képein megfestett motívumokból raknak össze egy új kompozíciót. Kiváló példa erre a meghívón is szereplő hamis Csontváry kép, amely a mester „Tengerparti sétalovaglás” című alkotására épül. A háttér, az öböl és a két szélén lévő hegyoldal megegyezik az eredeti festménnyel, sőt az előtér lovasai is Csontváry figuráinak variációja. Akkurátus munka, a hamisító semmi lazaságot nem engedett meg, minden lónak négy lába van (az eredetin bizony van háromlábú is). De mit ér egy Csontváry kép cédrus nélkül? Nosza, került egy rögvest a „Zarándoklás a cédrushoz” festményből, annak ellenére, hogy ez a fafajta nem igazán otthonos a tengerparton. Ezt valahol érezhette a hamisító, ezért „A kis Taorminából”vett görög színház romjának részletével próbálta a malőrt ellensúlyozni. Szó mi szó, jól mutat a cédrus mellett. A megbillent kép egyensúlyát az „Olaszországi tájból” kölcsönzött virágzó mandulafával tette helyre az ismeretlen festő. Egy kis lila a felhőkre és már kész is a legismertebb motívumokból válogatott „Best of Csontváry”. Minden igyekezett ellenére a festő csak azokat tudja megtéveszteni, akik még nem néztek meg alaposabban egy eredeti Csontváry alkotást.
A képeket böngészve más hamisítói lelemények is tetten érhetők, de ezek felfedezését meghagyjuk a látogatók számára, mivel ez a kiállítás egyetlen izgalma.