A Műcsarnok egy kis Jövő Háza előzetest tart: két napos médiaművészeti bemutatót, az Intro Fesztivál részeként. Válogatott mezőny az intermédiások élcsapatából. A médiaművészek elhagyják a klasszikus műfajokat, kimerészkednek a high-tech készülékek és a természettudományok ismeretlen területére. A terra incognita barátságos és csábító, interfészekkel telezsúfolt élménypark. Lövöldözhetünk kamerás színpuskával egy labirintusban, szétválaszthatjuk a Vörös-tengert vagy megdobálhatjuk kislabdával a lövöldözős játékot. Interaktív médiacirkusz.
A médiaművészek a nagytudású reneszánsz mesterek csapását követik, kreatív művészi vénájukat a tudományokban is kamatoztatják. Elvégre Leonardo is tervezett repülőgépet! Más kérdés, hogy az nem is működött, bár az alkimisták sem találták fel a bölcsek kövét! A természettudósok viszont azóta megtáltosodtak, levezényeltek egy ipari forradalmat, egy pozitivizmust és bevezették az információs társadalmat. A művészek a szellem éteribb vizeire eveztek át, ahol nincsenek logaritmusok és mikrochipek. A médiaművészek viszont ismét vindikálják maguknak az udvari bölcs szerepkörét, s felveszik a részdiszciplínákra hasadt hi-tech tudomány kesztyűjét. Az eredmény persze ritkán korszakalkotó, mert a pálya elég lejtős. Ha a homo universalist nem is sikerül felébreszteniük, a homo ludens kijön a látogatóból. Lehet klikkelni, hajigálni, lövöldözni kifulladásig. De valódi szellemi izgalmat (ami művészi is és tudományos is, nem csak az egyik) a számítógépből kicsikarni – az igazi kihívás. Inkább élménypark, mint kiállítás.