A párizsi Musée de Montparnasse kiállításai leginkább festők munkáinak bemutatásával igyekszik a látogatókkal megismertetni a legendás negyed két világháború közé eső, mozgalmas művészeti élettől pezsgő fénykorát.

Ezúttal viszont egy fotós, a német származású amerikai Fred Stein portréi idézik vissza a harmincas éveket a nácizmus elől menekülő értelmiségi bevándorlókkal elárasztott Párizsban . Az esemény aktualitását Hannah Arendt egyik, francia nyelven most megjelenő kötete adja, a kiállítás címe, “Hannah Arendt nyomában” egyrészt utal Fred Stein Arendtről készített fotósorozatára, másrészt az Arendt sorsában osztozók népes táborára.

 

A harmincas évek kezdeti éveitől több európai ország, elsősorban Németország Ausztria és Magyarország nagy buzgalommal igyekezett megszabadulni a fasiszta eszméket bíráló baloldali értelmiségtől, ezen belül főleg az irodalom, a zene és a képzőművészet legjelentősebb képviselőitől. Nagy részük útja több állomáson át Párizsba vezetett, 1933-ban már 30 ezren érkeztek a francia fővárosba, és számuk évről évre növekedett. Ahogy Hans Sahl író, film- és színházkritikus, maga is német menekült írta, “Franciaország a hazátlanok második hazája lett”, ahonnan azonban néhány évvel később a Vichy-i kormány továbbűzte őket.

A drezdai születésű Fred Stein (1909–1967) jogi diplomája megszerzése után ügyvédként kezdett dolgozni, majd Hitler hatalomra jutása után Németország elhagyására és hivatása feladására kényszerült. 1933-ban érkezett Párizsba. Nászajándékba kapott fényképezőgépével a várost kezdte járni, utcákon, tüntetéseken, gyűléseken és más eseményeken készítette fotóit. Az utca riportere akart lenni, és mint mondta, “ engem a Leica tanított meg fotózni.” Stein már 1935-ben, Brassaï, Germaine Krull, John Heartfield, Chim, André Kertész, Eli Lotar, Robert Doisneau, Willy Ronis, André Steiner, Nora Dumas, Ergy Landau és mások mellett, szereplője volt az első fotózásnak szentelt párizsi galéria, a Galerie de la Pléiade csoportos, riportfotókat bemutató eseményének. 1937-ben részt vett egy, ugyanebben a galériában rendezett portréfotó kiállításon, 1938-ban pedig az év kiemelkedő fotóit bemutató tárlaton szerepelt.  

Stein társaságát az alkotói, gondolkodói szabadság és az emberi méltóság védelmében elkötelezett, francia és gyökértelenné vált, hazájából elüldözött értelmiség alkotta, akikkel gyakran jött össze a Dôme kávéházban. Róluk készített párizsi, majd későbbi, New York-i fotói – több mint 1200 portré – Fred Steint a legnagyobb fotósok közé emelte. A párizsi portrék, amellett, hogy azok a modellek személyiségét msszemenően kifejező felvételek, egyben beszédes dokumentumai is egy tragikus kornak. A kiállításon felvonulnak előttünk a huszadik század legkiemelkedőbb írói, tudósai, művészei, mint Thomas Mann, Marc Chagall, Max Ernst, Tristan Tzara, André Malraux, Albert Einstein, Egon Erwin Kisch vagy André Maurois, és megismerkedhetünk Hannah Arendt tizennégy, eddig kiadatlan portréfotójával is. Stein legközelebbi barátai közé tartozott Robert Capa és menyasszonya, Gerda Taro, akikről egyedül ő készített közös felvételeket. Az elveszettnek hitt negatívok abból a bizonyos “mexikói bőröndből” kerültek elő Capa, Taro és Chim felvételeivel együtt 1994-ben, amely a magyar származású Weiss Imrének, “Csikinek”  köszönhetően jutott el Párizson, Marseille-en és Casablancán keresztül Mexikóba.

Hat évi párizsi tartózkodás után Fred Stein-nek tovább kellett menekülnie, és ahogy sokezer sorstársának, úgy 1941-ben neki is Varian Fry segítségével sikerült több mint hétszáz utastárs, köztük fotóskollégái, Josef Breitenbach, Ylla (Ergy Landau asszisztense) és Ilse Bing  társaságában elhagynia Európát. New Yorkban tovább folytatta fotóriporteri, de főként portréfotósi munkáját. Mindössze 58 éves volt, amikor a hirtelen halál lezárta életművét.

 

Portraits de l’exil, Paris-New-York

Dans le sillage d’Hannah Arendt

Musée du Montparnasse

2011. november 4-26.