Dan Perjovschi: Az OFF-rajz

Az OFF-Biennálé Check Your Head! (Használd a fejed!) elnevezésű szekciójában olyan művészek szerepelnek, akik egyrészt társadalmilag aktívak vagy érzékenyek, másrészt, mint ahogy a biennálé hivatalos honlapján olvasható: „korlátozott (anyagi) eszközöket, kész elemeket és olcsó anyagokat használnak”. Ennek a programnak a keretein belül kerültek a Hátsó Kapu üvegfalára azok a graffiti-szerű szövegek és rajzok, amelyek ráadásul egy nagyon fontos művész alkotásai.

Dan Perjovschi hosszú évek óta a nemzetközi művészeti szcéna szoros értelemben vett élvonalának tagja, valódi világhírnévvel rendelkező képzőművész: szerepelt a Velencei Biennálén, volt önálló kiállítása a Tate Modernben és a New York-i MoMA-ban is. Az Artfacts.net listáján – azon a reprezentatív, kortárs művészeket felvonultató listán, ahol az első 1000-ben egyetlen élő magyar művész sem szerepel – jelenleg a 229-ik. Nagyszerű marketingfogás volt tehát a román művész Budapestre csábítása, de Perjovschi művészete tényleg jól passzol az OFF és főleg a Check Your Head! koncepciójához.

Dan Perjovschi előad a Prezi-ben, április 21-én, az OFF megnyitása előtti héten.
Fotó: Maja és Reuben Fowkes / OFF-Biennále Budapest Archívum 

Társadalmi érzékenységgel és politikai töltetekkel teli, karikatúraszerű rajzai és szövegei – melyek leggyakrabban a kelet-európai létezés sajátos problémáit vetik fel és hol a kapitalista, hol a posztszocialista berendezkedés kritikái – efemer jellegű, olcsón kivitelezett alkotások.  Műveit gyakran performatív és helyspecifikus módon, az adott – főként társadalmi – térhez is igazodva hozza létre. Perjovschi számára Magyarország ráadásul egyáltalán nem számít ismeretlen terepnek, mint ahogy az a művészet-politikai szituáció sem, amely ezt a rendezvényt végül is létrehozta. Romániában is művészet-politikai viták köz- és főszereplője, hogy csak egyetlen példát említsek: még sohasem állított ki a bukaresti Kortárs Művészeti Múzeumban.

Dan Perjovschi a Dohány utcai Hátsó Kapu nevű színházi műhely és játszóhely kirakatánál.
Fotó: Aknay Csaba / OFF-Biennále Budapest Archívum

Ezzel a gesztusával egyebek mellett a művészet állami kontroll alá helyezése ellen tiltakozik már több mint tíz éve. Romániában ugyanis az egész művészeti szcénát átfogó és évekig zajló vita utoljára akkor alakult ki, amikor a 90-es évek legvégén a kulturális vezetés végre rábólintott egy kortárs művészeti múzeum létesítésére, csakhogy annak helyül a parlament épületének egyik részét jelölte ki. Hiába tiltakozott ez ellen a szakma jelentős része, a MNAC 2004-ben megnyitotta kapuit. Ha az itthoni múzeumi negyed-projektre gondolunk, akkor mindez nem sok jóval kecsegtet. Más kérdés, hogy a rettegett diktátor, Ceausescu idején, többek között halálra dolgoztatott politikai fogolyokkal is építtetett egykori Casa Poporului (A nép háza) egyszerűen olyan hatalmas, hogy a múzeum beépítésével éppen a helyfölösleget sikerült csökkenteni. A romániai és a magyarországi művészet mélyebb összehasonlításába itt nem mennék bele, de fontos tudni azt, hogy szomszédunknál a kortárs művészet állami forrásai és a művészeti infrastruktúra a magyarnál sokkal rosszabbak. Ennél fogva Romániában a rendszerváltástól kezdve folyamatosan szerveztek kisebb-nagyobb művészeti fesztiválokat, a Bucharest Biennale 2005-ben startolt, a kortárs romániai művészek hatalmas nemzetközi elismertsége pedig nem utolsósorban éppen a szociálisan érzékeny művészetüknek köszönhető.

Fotó: Aknay Csaba / OFF-Biennále Budapest Archívum

Azon is érdemes viszont gondolkodni, hogy mit is adott hozzá Dan Perjovschi ehhez a budapesti biennáléhoz, már persze a jelenlétén kívül. Művészetének ereje ugyanis a mennyiségben is rejlik. Nekem volt szerencsém látni olyan kiállítását Kolozsváron, ahol ténylegesen szétrajzolta a kiállítótermeket.  Így volt ez az azóta legendássá vált „WHAT HAPPENED TO US?” című New York-i kiállításán is, ahol hatalmas felületeket borítottak el szellemesebbnél szellemesebb szövegei és rajzai. Ehhez képest a Hátsó Kapu üvegét viszonylag szellősen fedte le. Művészetének mint már említettem, egyik fontos eleme a performativitás. Nyilván nem véletlenül kerültek a munkák egy eredetileg főleg kortárs előadásoknak helyt adó térbe. Ehhez képest a megnyitó napján már minden készen állt. Perjovschi ugyanakkor, amennyi ideje volt, ahhoz képest azért hozta a kötelezőt (amúgy semmi sem kötelező, mert tiszta jóindulatból volt itt) tehát jól ismert motívumait, például a zászlós embert, az üres szóbuborékjához pisztolyt tartó figurát vagy a modellt, és igyekezett reflektálni az adott térre meg társadalmi helyzetre is. A „SZABADSÁG” szó fölé írt „BAD” szóval alkotott, szókép (a szabadság nem rossz) például kifejezetten jól sikerült.

Fotó: Aknay Csaba / OFF-Biennále Budapest Archívum

Van még egy tényező, amivel számolnunk kell. Mégpedig az, hogy az OFF – mint ahogy azt az egyik főszervező, Stepanovic Tijana, nemrég a 444-en megjelent interjúban kifejtette – egyfajta régiós, vagy kelet-európai platformként is funkcionál. Számos kelet-európai művész nevével találkozhatunk a kiállításokon – egyebek mellett szintén a Check Your Head! programban szerepel egy Július Koller-el, a (cseh) szlovák konceptualista művészet meghatározó alakjával foglalkozó kiállítás is. Ezzel pedig a fesztivál kénytelen elviselni azt a hatalmas terhet, amit ez a kontextus jelent. Mert azzal, hogy mit értünk a régió, kelet-európai, közép-európai, kelet-közép-európai vagy posztszocialista művészet alatt, nagyon sokan és sokat foglalkoztak és (szerencsére) közöttük van Dan Perjovschi is.

Fotó: Aknay Csaba / OFF-Biennále Budapest Archívum

Mivel a rendszerváltás előtt kezdett alkotni, a 90-es években sorra végigjárta azokat a kiállításokat, amelyek az egykori szocialista országok művészetét mutatták be. A romániai művészetet olykor közép-európai, kelet-európai, kelet-közép-európai de volt olyan is, hogy balkáni kontextusban tárgyalták. Ez utóbbi kimondottan a kétezres évek elején, a balkáni háborúk lezárultával volt divatos és ehhez kapcsolódik a művész egyik legismertebb performansza: a 2003-as kasseli, In the Gorges of the Balkan című kiállításon eltávolította magáról az 1993-ban a vállára tetovált és tíz éven keresztül mint egyfajta brand-et megjelenítő „Románia” szót. Perjovschi ezzel az akciójával egyszerre érzékeltette, kelet-európai művész bonyolult helyzetét, a rendszerváltás utáni román társadalom és művészet totális identitás-válságát, a posztszocialista országok és a Nyugat egyenlőtlen, kolonizáción és ön-kolonizáción alapuló viszonyát. Ebben az olvasatban tűnik különösen érdekesnek a Hátsó Kapu egyébként leglátványosabb felirata:

„AS ARTIST I HAVE EXHIBITED IN THE NAME OF EAST CENTRAL EUROPE THAN EAST EUROPE SOUTH EAST EUROPE AND AFTER 2000 I WAS „REPRESENTING” BALKANS. I NEVER MOVED  FROM BUCHAREST. WELL NOW I’M BACK TO CENTRAL EUROPE … YEAH … BUT THATS AFTER MOMA”

Dan Perjovschi szövegei és rajzai az egész biennálé ideje alatt láthatók, de kétlem, hogy a Hátsó Kapunak érdekében állna később eltávolítani őket.

Fotó: artPortal

A cikk nyitóképe: Dan Perjovschi rajza az OFF-Biennálénak