A Vigyázat, Műcsarnok! című, múlt hét végi konferencián terítékre kerültek a Műcsarnok körüli gondok és lehetőségek. Gulyás Gábor is vázolta koncepcióját.
Részletek Gulyás Gábor bevezető előadásából:
„Az egyébként is meggyengült kondícióban lévő művészeti ágak között a képzőművészet Magyarországon ma több szempontból is periférikus helyet foglal el.”
„Ami pedig a művelt nagyközönséget megcélzó kommunikációt illeti: az többnyire vagy metafizikai kitekintésű, vagy impresszionisztikus, nem ritkán homályos, sőt zavaros. A látogató a legtöbbször hiába olvassa el egy kiállítás falszövegeit, azok nem adnak valós támpontokat, nem segítik az értelmezést. Ezen egyébként a Műcsarnokban idén ősztől kezdődően radikálisan változtatunk: kizárólag olyan szöveg kerülhet fel a falra, amelyet egy 14 éves gyermek is képes megérteni.”
„Röviden, miben is áll a tervezett Budapest Biennálé művészeti ambíciója? Mindenekelőtt abban, hogy témaválasztásaival számunkra fontos társadalomkritikai diskurzusokat nyisson meg, s megjelenítse a kortárs képzőművészet aktuális irányzatait, tendenciáit. Nem pusztán a Műcsarnokban, hanem a város több pontján. Ennyiben ez nem pusztán művészeti, hanem városarculati és turisztikai projekt is, amely Magyarországot és a magyar művészetet pozícionálja újra. Mivel új kezdeményezésről van szó, ez természetesen egy márka felépítését is jelenti. Úgy gondolom, hogy a biennálé karakterében egyértelműen meg kell, hogy jelenjen annak a létállapotnak a szublimált újrafogalmazása, amely Budapest és Magyarország geopolitikai helyzetéből, sajátos kultúrájából ered. Jellegzetesen magyar, jellegzetesen budapesti rendezvényre van szükség, amely ezáltal képes új kontextusokat kínálni az idekerülő műalkotásoknak.”
„A két legfontosabb változtatás: 1. A kiállításokon megjelenő alkotások keletkezési dátuma egészen a II. világháború utáni időszakig visszanyúlhat. Meggyőződésem szerint az ötvenes, hatvanas vagy hetvenes évek képzőművészete olyan kontextust adhat napjaink vizuális művészeti törekvéseinek is, amely szükségképpen árnyaltabbá teszi az értelmezésünket. 2. A kiállítások összeállítása az eddigieknél rendszerezettebb és tipizáltabb módon történik, döntően azokhoz a keretekhez kapcsolódóan, amelyekről első sajtótájékoztatómon beszéltem.”
Az előadás teljes szövege letölthető.