Érdekes vitát generált a tekintélyes The Art Newspaper legfrissebb számában megjelent írás arról, hogy csökkentették-e a gazdasági válságjelenségek a legtehetősebb gyűjtők aktivitását vagy sem.
A lap az utóbbi álláspontot képviseli, amit az alábbi érvekkel támaszt alá:
– A korábbi gazdasági válságoknak sem volt kimutatható közvetlen hatásuk az igazán jómódú gyűjtők vásárlási kedvére. Ezen állítás igazolására a The Art Newspaper meggyőzőnek tűnő példákat is hoz: Andrew Mellon éppen 1931-ben, a nagy gazdasági világválság idején adott 1,2 millió dollárt, akkoriban hihetetlennek tűnő rekordösszeget Raffaello Alba Madonnájáért, mely ma a washingtoni National Gallery of Art-ban látható. A Robert Scul-gyűjtemény 1973-as árverésén számos kortárs festő műve éppen egy tartós tőzsdei lejtmenet kellős közepén, néhány nappal az OPEC embargós fenyegetése után ért el új csúcsárat. 1987 novemberében, hetekkel a tőzsdei fekete hétfő után rekordösszeget, 54 millió dollárt adtak Van Gogh Íriszek című festményéért. A legfrissebb példa a Sotheby’s idén november 9-i árverése az eurózóna válságának időszakában. A New York-i aukción Gerhard Richter nyolc festménye együttesen 74,3 millió dollárért kelt el, s a teljes forgalom 17%-al haladta meg a becsértékek felső határának összegét.
– Válság ide vagy oda, a dollárban mérve is milliárdosoknak nevezhetők száma idén is tovább nőtt; az egy évvel korábbinál 200-zal többen, 1210-en tartoznak a Forbes toplistája szerint ebbe a körbe. Ha csak vagyonuk kis töredékét is fordítják műtárgyvásárlásra, az már önmagában jelentősen élénkíti a piacot. Az ő vagyonukhoz képest egy tízmillió dolláros Richter-kép megvásárlása akkora anyagi erőfeszítést jelent, mint egy átlag-amerikainak 96 dollár kiadása.
– A közhiedelemmel ellentétben a legvagyonosabb gyűjtőknek csak töredéke keresi kenyerét a jelenleg igencsak ingatag pénzügyi szektorban. Az Artnews folyóirat kétszázas gyűjtői rangsorában szereplők közül mindössze heten működtetnek hedge fundokat és további tizenhárman tevékenykednek a pénzügyi vagy közvetlenül ahhoz kapcsolódó szektorokban.
– Míg Európa és vélhetően az USA is újabb recesszió elé néz, más régiókban, elsősorban a BRIC-országokban (Brazíliában, Oroszországban, Indiában és Kínában) lényegesen jobb állapotban van a gazdaság, az itteni gyűjtők tehát könnyűszerrel tudják elfoglalni azok helyét, aki a hagyományosnak számító piacokon esetleg kiesnek a csúcsművekért folyó versenyfutásból. Meg nem erősített hírek szerint az említett Richter-művek árát is zömmel kínai és orosz gyűjtők tornázták az egekig.
– Végezetül, az ígéretes befektetési lehetőségek szűkös volta is a műkereskedelem malmára hajtja a vizet. A részvénypiac ma kevésbé vonzó, és az aranyárak jelenlegi volatilitása is bizonytalanságot jelez. A műtárgyak persze nem alkalmasak az arany szerepének átvételére, a jelenlegi gazdasági turbulenciák azonban inkább fel-, mint leértékelik szerepüket.
Természetesen nem mindenki látja ugyanígy a helyzetet; van, aki kincstári optimizmussal vagy a statisztikák ügyes kiforgatásával vádolja a cikk szerzőjét, aki egyébként az Amszterdami Egyetem professzora. A kritikusok az érvek nagyobbik részét sem tartják meggyőzőnek. Az 1987 körüli kiemelkedő eredmények például szerintük főként egy szűk dúsgazdag japán gyűjtői kör megjelenésének voltak köszönhetőek; ez a kör, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt a piacról. A Sotheby’s közelmúltbeli, említett aukcióján sem volt eufórikus a hangulat; sok volt a beragadt tétel, és a becsértékeket jóval meghaladó árak főleg annak voltak köszönhetőek, hogy a taksákat a Christie”s korábbi balul sikerült árveréséből okulva visszavették. A nyolc Richter-kép megszerzésének lehetősége kivételes alkalom volt; az ilyen, egyszeri lehetőségek mindig generálnak vásárlókat, de nem alkalmasak messzemenő következtetések levonására. Van, aki még annak a kínai vázának az esetét is felhozza – remélve, hogy a történet nem ismétlődik meg a legújabb csúcstételekkel -, melynek rekordára bejárta a világsajtót, de az már lényegesen kevesebb nyilvánosságot kapott, hogy a vételárat azóta sem fizették ki.