A közelmúltban volt a Szépművészeti Múzeumban a Zsigmond és korát bemutató Sigismundus kiállítás. Most, hogy a téli „szezonban” bejutni sem lehet Van Gogh miatt a Szépművészeti Múzeumba, így egy másik nagyszabású és pazar tárlat várja jobb eséllyel a vendégeket. Ha úgy vesszük, a mostani Eszterházy kiállítás a Sigismundus folytatásának is tekinthető: a nagy középkori uralkodó egész Európa ura, s mikor hatalma lealkonyult, már a török fenyegette Európát. Alig kétszáz év múlva a hajdani romokon egy új birodalom emelkedett a török kiűzése és visszaszorítása által: a Habsburg Birodalom. A mostani kiállítás az „új birodalom” egyik legbefolyásosabb családjának történetét tekinti át. Fraknó romos várát 1642-ben vette meg a család alapítója, Eszterházy Miklós, s hamar a Zsigmond-kori falakon a barokk végvári nemességre jellemző fényűző szállást teremtett. Az arisztokrácia számára a kincstár, a reprezentáció elemi szükség volt: ezzel bizonyították múltjukat, erejüket, hatalmukat. Ezért alakultak ki Európa szerte a „nemesi kincstárok”. A nagy múlttal rendelkező családok középkorba nyúló gyűjteményeivel szemben az új arisztokrácia a jelen sikereiből elsőként „múltat teremtett”. Mivel felemelkedésüket a török elleni harcnak köszönhették, az Eszterházy család számára a fordulópont Vezekény mellett jött el, ahol a család 4 férfitagja vesztette életét. Ez Európában egyedülálló haditett volt, s a vezekényi csatát megörökítő hatalmas dísztál az egyetemes barokk művészet egyik egyedülálló darabja.
Az iparművészeti tárgy „körbevesz, jellemez, bemutat”. Még a hétköznapi design is jellemzi használóját csakúgy, mint a kort, melyben él. Ha egy család „aranykorát” említjük, valóban aranyba öntve láthatjuk azt: az arany ötvöstárgyak száma, minősége jelzi a család tündöklését. A Szapolyai-serleg és a Mátyás-serleg nevében is jelzi a dicsőséges múlthoz tartozást. A törökverő végvári nemesség harcias attribútumaiból ez a „környezet” fokozatosan változik az udvarhoz hű család tündöklése tárul szemünk elé. Míg a családalapító a „regnum” a katolikus Magyarország ideájához igazodik, s ennek megfelelően viszonyul kezdetben Szapolyaihoz, Mátyás királyhoz, úgy változik ez unokáinál pragmatikus Habsburg-hűséggé, s a magyaros környezet a fokozatosan fényűző eleganciává. A katolikus magyar nemes európai főúrrá változik.
A család tündöklése, a fertődi évek után a XX. század a széthullás, pusztulás százada volt. A számtalan részre szakadó országban a kincsek, a család egyaránt szétszakadt, szétszóródott. A magyarországi rész a második világháborúban végzetes sérülést szenvedett.
A mostani kiállítás ugyanannyira hirdeti az Eszterházyak dicsőségét, mint ahogy hirdeti a restaurátorok nagyságát és munkáját is, akik a porból teremtették újra azokat a kincseket, amiket ma ragyogva láthatunk. Szvetnik Joachim neve külön említést érdemel: 1958 és 1972 között jórészt egész életét az Eszterházy kincsek újjávarázslásával töltötte. Az Iparművészeit Múzeum új kiállítása tehát a magyar restaurátorok életmű-kiállításának is tekinthető.