Bp. Szabó György kezei között új jelentést kapnak a szemétből kimentett objet trouvék. Cd-k és műanyagbábuk, áramkörök és söröskupakok, gyöngyök és kavicsok, drótok és fonalak kusza hálói képezik a 15 év alatt gyűjtött, épített, ragasztott és applikált tárgykollázsokat.
A világon szinte minden háztartásban összegyűlnek olyan funkciótlanná vált tárgyak, főként apróságok, amik elkerülik a szemetest, vagy azért, mert nincs szívünk kidobni őket, vagy azért mert valamilyen emlékünk tapad hozzájuk. A jobb sorsú csecsebecsék megőrzésre kerülnek, rendszerint a biz-basz dobozban vagy a brigádnaplóban. Rosszabb sorsú társaik azonban a kukában végzik röpke életüket. Bp. Szabó György ilyen és ehhez hasonló tárgyakból építkezik; apróságokból, melyeket mások értéktelennek tartva dobnak a kukába. Az objektek egy-egy darabja valódi szemét, széttört üvegdarab, összenyomódott söröskupak, fogaskerék vagy áramkör, míg egyes elemeit csupán a funkciótlanná vált vagy a gyerekek játék közben elhagyott tárgyaik képezik.
Az új kontextusba került tárgyak új történeteket mesélnek. A műanyagbábuk, az asztali foci letört játékosa, az űrhajósok és a katonák szürreális környezetbe kerülnek a banánmatricával, pomponokkal és virágdíszekkel teliragasztott cd- és dvd-lemez tornyokon, felxkorongokon. Az elefántfejű mélybúvár, akár egy paradox műanyag ganésa, feje köré francia szavak tapadnak, a camouflage katona hátrafordul egy játék mackóhoz, a szerelőbábú golf labdaemelő peckekkel a kezében mutatja a lehetséges irányokat a nézőknek, míg az űrhajós egy tapadókorongot használ antennának a műanyag csillagok között.
A tárgykollázsokon olykor kicsi fotókkal, igazolványképekkel, olykor visszatérő motívumokkal, repülőkkel, bárányokkal, elefántfejekkel találkozhatunk. A kör alapú alkotások jellegükből fakadóan hozzák magukkal az indiai kultúrában szokásos, aprólékos munkával készített mandalák jellegzetességeit. A miniatűr applikációk egy része steril, lezárható műanyagtasakokba került, mintegy elzárva a külvilágtól, nagyon távol kerülve származási helyüktől, a kulturális szeméttől, míg a nagyobb méretű tárgyak, a „műhely szemét”, a rozsdás drótok, a csavarok és a kiégett izzók a durvább, diófapáccal kezelt, erős fakeretekből árasztják az archaikus hangulatot.
Bp. Szabó György kiállított munkái számos diszciplína mentén közelíthetők meg, akár kulturális antropológiai, akár művészettörténeti, akár művészetfilozófiai vonatkozásaira gondolunk, hiszen objektjei megkívánják a nézőktől, hogy közelebb lépjenek, szemlélődve tekintsék meg a komplex alkotásokat. Alkotásokat, melyek Budapest és Los Angeles utcáiról származnak, európaiak és amerikaiak használaton kívüli tárgyaiból épülnek fel, és a tárlat során bebizonyítják, hogy olykor megszeghetők a gondos anyai tanácsok, miszerint a földről ne szedjünk fel semmit, hisz van olyan szemét, ami nem is szemét.
Budapest Galéria Budapest Kiállítóterem
2010. december 02. – 2011. január 09.