A magyar fotográfia meghatározó alakjának, Keleti Éva születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából nyílt retrospektív tárlat a Budapest Galéria Kiállítótermében.
A Visszapillantás című, – nagyrészt korábban még nem publikált – fotográfiákból álló tárlat nem csupán egy életműre, hanem egy korszakra, egy korszak kultúrában gazdag életére is reflektál.
Keleti Éva életműve fotográfus alkotóként és a szakma tevékeny szervezőjeként egyaránt jelentős. Alkotó tevékenységét számos díjjal – Balázs Béla-díj, Érdemes művész, Arany Tulipán-díj (World Press Photo), Életműdíj, Magyar Művészetért, A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, Táncsics Mihály-díj, Aranytoll, Prima Primissima Díj – ismerték el, míg a szakmai élet aktív tagjaként különböző fotóművészeti szakosztályok, társaságok hazai és nemzetközi zsűrik munkájában vesz részt.
A retrospektív tárlat időrendi tematikát követve mutatja be a javarészt első ízben kiállított képeket az 1960-as, ”70-es és ”80-as évek kulturális közéletének szereplőiről, sztárjairól. Ám ennek a korszaknak nem csupán az úgymond sztárkultusza különbözött lényegesen a maitól, amint egy interjúban fogalmaz: „Régen a sztárok nem azért voltak sztárok, mert kineveztük őket annak, hanem azért, mert letettek valamit az asztalra.” Különbözött az analóg technika által determinált fotóriporter munkája is. Keleti fényképein, legyen szó akár a színházi előadásokon vagy műtermekben készült fényképekről, akár a portrékról és életképekről, minden esetben a filmes korszak által meghatározó koncentrált és érzékeny figyelem érzékelhető.
Keleti kedvelt témája, a mozgás közbeni ábrázolás egyik emblematikus példája a Levegőben. A balett-táncosok könnyed ugrása, a fátyolszerű fehér ruhák libbenése a levegőben, a hosszú előadás egyetlen harmonikus képbe rögzítése, olyan szenzitivitással megragadott pillanat, hogy a néző szinte hallani véli a zenét, érezni véli a színház feszült, lélegzet-visszafojtott hangulatát. Keleti a korszak nagyjainak nagy pillanatait örökítette meg, nem csak alakításuk közben, hanem hétköznapi valójukban is. Portréin, még ha attribútumaival ábrázolja is a hírességeket – például színészeket szereplés közben, Psota Iréntől Ruttkai Éváig, Sinkovits Imrétől Latinovits Zoltánig, költőket és írókat könyvek között Passuth Lászlótól Örkény Istvánig, előadókat hangszereikkel és mikrofonjaikkal, a Zeneakadémia növendékeitől Yves Montand-ig, s a felsorolás pedig hosszan folytatható lenne – célja mindig az ember megmutatása a közéleti szereplő mögött.
Keleti fotográfiai intimek, mégsem a voyeur pozíciójából valók, hiszen véletlenül sem paparazzi módjára dolgozott, hanem modelljeivel szoros együttműködésben, fotográfiáin az elmúlt fél évszázad csillagait örökítette meg – egy csillaghoz illően.
Budapest Galéria – Budapest Kiállítóterem
2011. augusztus 25. – 2011. szeptember 25.