„Ezen anya nem sejti még, hogy a parányi bölcsőben
egykor a nagy Petőfi Sándor piheni ártatlan gyermekálmait …” – írta
irodalmi dolgozatában Goldfinger Rezső VI/B o. t., amint olvasható ez Karinthy Tanár úr kérem-jében.
Azt pedig, hogy mit nem tudhat a börtönbe vetett agg Szent
Péter Rembrandt festményén (A Szentföld
öröksége, Szépművészeti Múzeum), arról a kép melletti, valamint a
katalógusban található műleírás tájékoztat: „A szent térdel, kezét imára
kulcsolja, de szenved is. Nem tudhatja, hogy Isten angyala hamarosan
megjelenik, hogy csodálatos módon megszabadítsa őt…”
Ebben a Goldfinger-féle iskolai dolgozatra emlékeztető
műleírásban minimum két vitatható megállapítás van. A képen azt látjuk, hogy
összekulcsolt kezeit szentünk a bal térdén nyugtatja, így legfeljebb csak a
jobbra térdelhet. Az ábrázolt figura pozitúrája azonban ezt is kérdésessé
teszi. Féltérden huzamosabban csak olyan tartással lehetséges kibírni, pláne
idősebb korban, ahogyan Raffael Bolsenai
csoda című freskójának gárdistái teszik: felemelt fejjel, egyenes
derékkal, vagy éppenséggel előregörnyedve, a fölhúzott térdre támaszkodva.
Igaz, esetünkben az öreg jobbján emelkedő hatalmas oszlop talapzata kétségkívül
támaszt nyújt, az elhintett szalma pedig enyhítheti a gyötrelmeket. (De a festő
mindenre gondolt.)
A másik probléma a csodás megszabadulás kérdése. A legendák
szerint Pétert legalább kétszer zárták börtönbe. Az angyal Heródes börtönéből
szabadította ki Jeruzsálemben. Ezt beszéli el a Biblia, és ezt festette meg
vatikáni freskóján Raffael. Péter ekkor még ereje teljében volt. Az idős
apostolt Rómában börtönözték be. A helyet, az ókori Róma államfogházát, a
Mamertinus börtönt, amit később kápolnává alakítottak, ma is megtekinthetjük.
Péter sorsa ezt követően a mártíromság. Michelangelo vatikáni freskóján, a Pál
kápolnában, keresztjének felállítása közben, fejjel lefelé láthatjuk a mártírt.
Mindezeket tekintetbe véve, a huszonöt esztendős Rembrandt
festményét logikusan inkább értelmezhetjük úgy, hogy a szent itt, ünnepi
öltözetben, a végső szabadulásra készül, azért imádkozik, s azt jelképezik a
mellette látható kulcsok, „a mennyország kulcsai” is.
Érthető, ám fölösleges a jeruzsálemi múzeum munkatársainak
igyekezete, hogy a belgiumi magántulajdonból hozzájuk került képet tartalmilag
méginkább a Szentföldhöz kapcsolják. Rembrandt Szent Péter a börtönben című festménye ennek a kiállításnak enélkül
is – e sorok írójának mindenképpen – a legfényesebb műtárgya marad. A nagy
sötétség ellenére.