Az idén augusztus 14. és 24. között tartják Mozart
szülővárosában, az őszi Ünnepi Játékok idején az Art Salzburg – International
Fine Art Fair nemzetközi művészeti vásárát. A néhai hercegérseki Reridencián a
harmadik kiadás ezévi újítása egyrészt, hogy az ókortól napjainkig terjedő
kínálatban már fele arányban szerepel a kortárs műtárgy, másrészt Masterpiece
Collection címmel a két tucatnyi osztrák és német galériás anyagából külön
termet rendeztek be a különösen ritka vagy értékes remekműveknek.
Toronymagasan vezeti a mezőnyt a Kr. e. második századból az
eredetileg festett fehér római márványszobor: Dionysos Pánnal. A páros torzó
bajor magántulajdonból került Günter Puhze freiburgi galériájába, majd onnan a
mostani vásárra. A világhírű délnémet szobrász – Tilman Riemenschneider –
műhelyében faragták hársfából 1460 táján azt a későgótikus szárnyasoltárt,
amelynek három összecsukható része a tizenkét apostolt ábrázolja és most a
bécsi Reinhold Hofstätter kínálja. Fél évszázaddal fiatalabb a Mária halálát
megörökítő, festett és dúsan aranyozott cirbolyafenyő relief Brixen
környékéről, a bambergi Walter Senger műkereskedéséből. Rager órásmester churi
műhelyében készült vasból, 1627-es datálással az a dekoratív reneszánsz falióra,
amely az idő múlásán túl a naptárat és a holdfázisokat is mutatja, a mustrára
pedig a wolfurti Moskat antikvitás hozta. A 18. század elejéről cseh
fafaragótól való négy muzsikáló angyal arasznyi puszpáng figurája (Neuhaus
Kunsthandel, Würzburg), a század derekáról korai meisseni porcelánok láthatók
Erős Ágost sárga vadászkészletéből (Elfriede Langeloch, Weinheim), a század
végefelé Guillaume Cordie híres francia műbútorasztalos pecsétje hitelesítette
az úgynevezett „Transition-kommódot”, amely rózsafa, paliszánder, fenyő és
juhar kombinációja, tűzaranyozott réz veretekkel és márvány fedőlappal
Kunsthaus Wiesinger, Wels).
Egon Schiele közelmúltban felbukkant és nagy feltűnést
keltett Anya és gyermeke I. 1909-10-es vásznát, valamint a műgyűjtői berkekben
hasonlóképp felkapott és keresett Alekszej von Javlenszkij 1916-17-es
Gyengédség című kartonját a rangos bécsi galériás páros – Wienerroither &
Kohlbacher – árusítja. A két világháború közötti avantgárd periódusból, Oskar
Kokoschkától ketten is kínálnak képet: egy kéksapkás lány akvarell portréját
1920 tájáról (Galerie Ruberl, Bécs), illetve 1960 körüli egy ülő hölgy
félalakja olajban (Salis & Vertes, Salzburg – Zürich). Színtén két helyen
is felbukkan a rangidős kortárs festőművész – Arnulf Rainer – ecset helyett
olajfestékbe mártott puszta kézzel és ujjal kartonra felvitt, absztrakt
kompozíciója a nyolcvanas évek első feléből (Galerie Ruberl, Bécs és Galerie
Thoman, Innsbruck). Victor Vasarely mellett változatlanul kitart másik fő
favoritja – Andy Warhol – mellett a bécsi és salzburgi székhelyű Rudolf Budja
galériás, aki utóbbitól közismert, 1972-es Mao-arcképét sztárolja, színes
szerigráfia technikával, négyzetméteres méretben. A nemzetközi
műkereskedelemben jelenleg a legmagasabb árakon forgalmazott germán piktor –
Gerhard Richter – cím nélküli, csupán #580-I. jelzésű és 1985-ös datálású
elvont vásznát, széles gesztusokkal felvitt olajfestékfoltokkal a müncheni Terminus galéria függesztette a
díszterem falára, ahol már monumentális, több mint két és fél méteres mérete
miatt is uralja a teret közvetlen környezetében.
A
mesterművek exkluzív részlegének legfrissebb alkotásai az ezredforduló után
születtek. Ilyen például 2004-ből Robert Metzkes széken űlő, életnagyságú
festett terrakotta aktja (Dr. Riedl müncheni galériájából), avagy a rendszeres
magyarországi tárlatlátogatók körében nálunk is jól ismert, európai rangú brit
szobrász – Tony Cragg – két métert is megközelítő, „rétegelt” bronz profilja, a
Wild Relatives elnevezésű, 2005-ből való monumentális plasztika (Galerie
terminus, szintén a bajor fővárosból), továbbá Gerhard Weissenbacher: Hazugság
című vegyes technikájú (tusrajz tollal és ecsettel) egyedi kisgrafikája (a
bécsi Galerie Lang tulajdonából), és ezzel még korántsem teljes a felsorolás.
Pedig a barokk palota emeleti teremsorának kellős közepén csak ráadás, afféle
„hab a tortán” a remekművek válogatott kollekciója a tulajdonképpeni vásár
kínálatához képest…