Lemond a kurátor
A Magyar Látvány-, Díszlet-, és Jelmeztervezők Társasága 2005 tavaszán felkért, hogy legyek a 2007-es prágai Quadriennale Scenographia (PQ) magyar kiállításának kurátora. A megtisztelő megbízatást elvállaltam. A kiállítás megszervezésére, bonyolítására a korábbi prágai kiállításokat sikeresen szervező Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetet kérték fel megbízóim.A Kulturális Minisztérium a hatáskörébe tartozó Intézetet bízta meg a feladattal. A PQ, a világ legnagyobb szcenográfiai kiállítása, ugyanolyan jelentős nemzetközi esemény a színházi szakma számára, mint a képzőművészeknek a Velencei Biennálé. Magyarország negyven éve, a kulturális tárca támogatásával, minden alkalommal részt vett az eseményen, nagyban hozzájárulva a hazai színházművészet nemzetközi megismertetéséhez.
2005 májusában elkészültem a kiállítás szinopszisával. Számos variációban elkészítettem a megvalósításhoz szükséges költségvetést is. Több mint kétszáz szcenográfiai munkával, négy évtizedes hazai és nemzetközi színházi tapasztalattal a hátam mögött olyan elképzelést vázoltam fel, amely korszerűségével, élő színházi megjelenésével biztosan a magyar színházművészetre irányítaná a nemzetközi színházi világ figyelmét. A project támogatását kérve az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet pályázatot nyújtott be a Nemzeti Kulturális Alaphoz. Az illetékes kuratórium egyetlen fillér támogatást sem ítélt meg a 2007-es prágai Quadriennale Scenographia magyar kiállításának támogatására. 2005 szeptemberében a Kulturális Minisztérium támogatását kérte levélben a bonyolító, de nem kapott választ. 2005 decemberében a Magyar Látvány-, Díszlet-, és Jelmeztervezők Társasága, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet és jómagam újabb levelet írtunk a Kulturális Miniszternek, találkozót kérve a Minisztérium illetékesével. Levelünkre a mai napig nem érkezett válasz. A prágai kiállítási helyszíneket rövid időn belül le kellene foglalnunk, aminek olyan anyagi vonzatai vannak, amelyekre nincs fedezetünk. Mivel Magyarországon hasonló projectekre nem lehet privát, vagy vállalati támogatókat találni, az illetékesek teljes közömbösségét tapasztalva kénytelen vagyok lemondani a megbízatásról. Életemben – noha művészként hozzá vagyok szokva a megalázó, lehetetlen helyzetekhez, a politika cenzúrájához, a művészeket, a művészetet saját céljaikra szívesen használó, aztán eldobó politikusok arroganciájához – ez az első eset, hogy hasonló lépésre kényszerülök. Számomra csak rengeteg ingyen végzett munkát jelentene a feladat, ezért inkább a politikának kiszolgáltatott kortárs magyar színházművészetet és színházművészeket sajnálom, akiket újabb nagy lehetőségtől foszt meg a busásan megfizetett, privilegizált, törvényeken, szokásjogon felül álló, csak saját pillanatnyi érdekeit szolgáló magyar politika. Negyven év óta először nem lesz magyar kiállítás a Prágai Quadriennale-n.