Vasari, A
legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című grandiózus művében,
miután részletesen ismerteti Lorenzo Ghiberti életútját, leírja műveit, köztük
nagy alapossággal a legnevezetesebbet, a firenzei Battistero keleti
bronzkapujának tíz, ótestamentumi jeleneteket, ábrázoló reliefjét és a keretek
szobordíszeit, összegzésként többek között ezt írja: „Valóban elmondhatjuk,
hogy ez a mű minden részletében tökéletes, hogy ilyen szépet még senki sem
alkotott a világon”.

Aztán idézi Michelangelo mondását erről a műről: „Olyan
szép, hogy méltán lehetne a Paradicsom kapuja”.

Földényi F. László ezt a több mint öt és félszáz
éves, huszonhét esztendőn át készült remekművet említi – hangsúlyozottan egy (ám
így is vitatható vonatkozásban) – Jovánovics György Művészetek Palotája-béli
reliefjeinek párhuzamaként. (Zengő tér, Élet és Irodalom 16, /2009. április
17.) „Ez a bronz reliefekkel borított kapu úgy kínál belépést egy szakrális
térbe, ahogyan a zengőkamrák ajtói (Jovánovics művei ezeken találhatók –K. S.)
a zene misztériumába”- írja Földényi.
A cikk folytatása a FORRÁSOK szekcióban olvasható.